2013. április 24., szerda

Tavasz...

... lett, és én nem bírok idebent lenni... Húz kifelé a természet, ások, ültetek, locsolok, minden kandikáló kis növénykezdeménynek örömködök, centiről centire figyelem az ébredező konyhakertem. A szekrényekben már nem találunk ruhát, mert bár mosok, de nem hajtogatom össze, nem vasalok, egyszerűen nem tudok:) Takarítani csak ímmel-ámmal, bár sokszor a gyerekekre bízom azt is... lassan főzni is befogom őket én meg kint bogarászhatok reggeltől-estig.... hjaj, be szép vóna!:)
Annyira vágytam már ezt a napsütést, a zöldet, a meleget... gondolom, nem voltam vele egyedül.  Kiszívta minden erőmet a hideg és a gondok. A családban annyi minden történt, történik, hogy néha csak azt veszem észre, megint kimerültem és sírok... hol az erőm?! Valahonnan aztán mindig jön egy kevés a folytatáshoz, és továbbmegyek. A következő kényszerpihenőig...

„Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem; mert az én erőm gyöngeségben válik tökéletessé.” Szíves örömest fogok tehát inkább a gyöngeségeimmel dicsekedni, hogy a Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor. Kedvemet lelem azért a gyöngeségekben, bántalmakban, szorult helyzetekben, üldöztetésekben és nehézségekben Krisztusért. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős."(2Kor 12)

2013. április 18., csütörtök

2013. április 5., péntek

Anyám tyúkjai...

Jakab ma azt mondta, kezdem emlékeztetni Petőfi édesanyjára...:)




Ez még nem a szoba és nem a láda, de az ablak előtti pad...:)

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...