2013. szeptember 17., kedd

Mennyit ér egy kézműves termék?

"Érdekes megfigyelni, hogy a kézműves szakmák idős művelői hogyan vélekednek a munkájukról. Bizonyos értelemben ebben is a múltat képviselik, amely szerint illő díjazás csak a jó munka után jár. A maguk idejében ez teljesen természetes volt, manapság azonban sajnos ez is másképpen van. A mai vállakozó úgy gondolkodik, hogy annyit kell felszámolni a jól-rosszul elvégzett munka után, amennyit a piac (értsd: a pénztárca) még éppen elbír. 
A mai napig élénken él az emlékezetemben az eset, amikor nagy nehezen sikerült rávennem a híres suffolki hajóépítő mestert, Mr. Harry Kinget, hogy készítsen nekem egy 14 láb hosszú csónakot, természetesen fából. Az eset nem sokkal a II. világháború után történt, amikor még nehezen lehetett hozzáértő embert találni az ilyen munkára. Szabadkozott a mester, nem nagyon akarta vállalni, végül mégiscsak ráállt. 
- És mégis mennyit számol majd a munkáért? - kérdeztem. 
- Három font lábanként - vetette oda.
- De hát Mr. King, mások 4 fontot szoktak kérni lábanként, nem tévesztette el az árat?
- Az én áram 3 font lábanként, ha nem tetszik, menjen máshoz, nem kell nekem feltétlenül megépítenem a maga dingijét.
Az igazi kézműves mester sosem akart többet, mint amennyi elég volt neki. Manapság bezzeg mindenki a még többért hajt. Nem is úgy tesszük fel a kérdést, hogy mennyit ér a munkánk, vagy hogy mennyire van szükségünk, hanem azt próbáljuk meg kideríteni, mennyit vagyunk képesek kipréselni másokból. 
Jómagam számos fiatalembert ismerek, aki azért adta fel munkáját, mert abból csak megélhetésre tellett, ő pedig az elegendőnél többre vágyott. 
Ha földgolyónk valamennyi lakosa többet szeretne az elégnél, hát akkor bolygónk nehéz időszak elé néz. Pedig úgy gondolom, hogy a több mint elég egyiküket sem tenné boldogabbá, még akkor sem, ha a felhalmozott sok tárgy vagy egyéb érték mindegyike jó minőségű. Igazán boldoggá csak az teszi az embert, ha a munkáját szeretettel végzi, elismerést szerez vele, és ezért meg is fizetik." (John Seymour)


2 megjegyzés:

kata godó írta...

Szia ! Én úgy gondolom, hogy igen is meg van annak az ára, amit mi "kézművesek" készítünk!
Mi valami mást csinálunk, nem tömegcikk, egyedi dolog, nem megismételhető!
Nagyon sok ember nagyon sok pénzt fizet ki olyan dolgokra, mint a frissen megjelent legújabb divat,vagy a legmárkásabb cipő, táska, stb.
Van munka éppen elég a mi "termékeinkkel", formáljuk, még hozzávarrunk, éjszakánként nem alszunk, csakhogy a legjobbat hozzuk ki belőle! Mondhatnám itt a ráfordított munkaidőt, de ez nem számolható mindig egyformán. Egyszóval: igenis kérjünk annyit a munkánkért amennyit gondolunk, nekünk ez a munkánk, mi EBBŐL élünk!
Kata

Erika Radics írta...

Szia Kata! Köszönöm, h itt vagy!
És egyetértek, egy kézműves termek mögött több van, mint egy gyártósor, épp ezért nincs két egyforma darab se. Mégis egyre kevesebbet ér az emberek szemében.....

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...