2013. szeptember 17., kedd

A világ legvidámabb és legtürelmesebb zenetanárnénijének...



... merthogy hónapok óta vár rám! A kérés egy furulyatartó volt és egy puha tok a xilofonnak, amolyan kiserisen-anikósan, cuki legyen és vidám, mert mégiscsak a kis szolfézstanoncok szeme elé kerül nap-mint-nap:)
Na nekem ez pont elég a hezitáláshoz és a halogatáshoz. Mert ha csak egy közönséges tokról van szó, fogok két-három anyagot, vagy csak egyet, és kimérem és varrok. Szép lesz az is, de az ide nem elég, Anikó néni más, a szívemcsücske... Annyira szeretem a nevetését, a csupa kacagás lényét, mindig feltölt, ha találkozunk! Le sem tudom őt írni, sőt: őt felírni kellene receptre savanyú embereknek... És halkan súgom, mert nem szeret vele dicsekedni, hogy ő az igazgatónéni is a zeneiskolában:) de ezen sincs mit csodálkozni, nálunk csupa ilyen kedves és vidám emberke tanít zenét!
Szóval így vártam az ihletre, néha már elkezdtem volna a szabást, de éreztem, hogy nem jó úton járok... Aztán váratlanul, mint szokott, elébempenderültek ezek a vidám, kedves madarkák, és alakult a kezem alatt a két puha, kedves tok. Használd olyan örömmel, Anikóm, ahogy neked készültek!:)


Találtam egy varázsdudát,
di-du-dá,
azzal aki hármat dudált,
di-du-dá,
elfeledte a bánatát,
még a szíve is táncra állt,
di-du-dá!


Faragtam egy fűzfasípot,
fü-fi-fi,
azzal aki hármat sípolt,
fü-fi-fi,
vállára szállt a telihold,
fü-fi-fi!


Vertem egy szép réztrombitát,
trá-rá-rá,
azzal aki így trombitált,
trá-rá-rá,
a fényes nap vállára szállt,
trá-rá-rá!


Megyünk hárman éjjel-nappal,
trá-rá-rá,
jobbomon a fényes nappal,
trá-rá-rá,
a telihold sípja sikolt,
köztük meg a dudám rikolt,
di-du-dá!

(Tóth Bálint)



2 megjegyzés:

Juccantó írta...

Ennek ez a kedves "igazipedagógus":) tanárnéni biztosan örülni fog!Gratula!

Erika Radics írta...

Jelentem, örül bizony:))

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...