2013. április 24., szerda

Tavasz...

... lett, és én nem bírok idebent lenni... Húz kifelé a természet, ások, ültetek, locsolok, minden kandikáló kis növénykezdeménynek örömködök, centiről centire figyelem az ébredező konyhakertem. A szekrényekben már nem találunk ruhát, mert bár mosok, de nem hajtogatom össze, nem vasalok, egyszerűen nem tudok:) Takarítani csak ímmel-ámmal, bár sokszor a gyerekekre bízom azt is... lassan főzni is befogom őket én meg kint bogarászhatok reggeltől-estig.... hjaj, be szép vóna!:)
Annyira vágytam már ezt a napsütést, a zöldet, a meleget... gondolom, nem voltam vele egyedül.  Kiszívta minden erőmet a hideg és a gondok. A családban annyi minden történt, történik, hogy néha csak azt veszem észre, megint kimerültem és sírok... hol az erőm?! Valahonnan aztán mindig jön egy kevés a folytatáshoz, és továbbmegyek. A következő kényszerpihenőig...

„Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem; mert az én erőm gyöngeségben válik tökéletessé.” Szíves örömest fogok tehát inkább a gyöngeségeimmel dicsekedni, hogy a Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor. Kedvemet lelem azért a gyöngeségekben, bántalmakban, szorult helyzetekben, üldöztetésekben és nehézségekben Krisztusért. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős."(2Kor 12)

3 megjegyzés:

Szera írta...

Mennyire értem minden szavadat! A választ is leírtad! Kapaszkodnunk kell, aztán majd az Ő segítségével újra erőt kapunk! :)NAGYON SOKAT GONDOLUNK RÁTOK!

Juccantó írta...

Gondolok Rád,Rátok innen messziről!

Beatrix Nagy-Bodnár írta...

Erim, én is Veled vagyok. Hannának külön nagy-nagy ölelés, és szurkolok!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...