2012. augusztus 7., kedd

Emlékmentés

Szeretem a régi dolgokat, ruhákat, használati tárgyakat. Sok ilyen holmink van, használjuk is, és noha nem a családból örököltük, mégis olyan, mintha ismerném az illetőt, akié valamikor volt. Egy kis darabka a múltból...

Egy barátom édesanyja horgolt egyszer egy takarót. Régen volt már, a takaró megöregedett, az édesanya már nincs köztünk, de a takaró sokáig melegítette a családot. Foszladozni kezdett, helyenként bomlott, de barátom mindig gondosan javítgatta-foltozgatta, ám hiába... egyszercsak annyira likas lett, hogy fájó szívvel eltették a szekrény mélyére. Amikor aztán selejteztek, kezükbe akadt, de kidobni sose volt szívük, így került hozzám, mondván, hátha kezdeni tudnék vele valamit. Nagyon megörültem, szerettem ezt a takarót, még én is foltozgattam valamikor lánykoromban, bebújtunk alá és úgy néztük, öltögetve a Ki-mit-tudot...:)
Kitaláltam, hogy nekik készítek belőle emléket, lánynak és unokáknak, megmentve egy-egy blokkot, ép részt. Díszpárnákra gondoltam, igazi foltosra, romantikusra. De a színvilága nem éppen az ő világuk, ezért nem volt könnyű dolgom: a narancsos-rikítólilás blokkokat ki kellett hagynom, sehogy nem illett a képbe, óvatosan kibontogattam hát a kevésbé harsányakat. Keresgéltem hozzáillő anyagokat, maradékokat, csipkéket, és ez lett belőle:




Ugye, egész romantikus lett?:)
Készítettem még az épebb részekből neszesszert is, ebben bennehagytam a rikító színeket és élénkzöld cipzárral zártam, igazi retros lett:) de ezt elfelejtettem lefényképezni... sebaj, van még a takaróból, lesz még folytatás, hogy mindhárom unokának jusson a nagymamiból!:)

2 megjegyzés:

Teca ( Cseverke) írta...

Nem csodálkozom, hogy ilyen kincsekhez ragaszkodtok! Nagyon szép munkát végeztél, gratulálok! :)

kiseri írta...

Üdv itt!:) Köszönöm, de te igazi meséseket alkotsz!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...