2011. július 22., péntek

Gyerekkorom kedvenc ételei – játék!

Enikő hívott játékra, íme a "szabályzat":


„Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!”



Hát őszintén szólva nem azok jutottak eszembe elsőre, amiket szerettem, hanem amiket nem... Például a tökfőzelék és a krumplifőzelék. Annak ellenére, hogy ma a tökfőzelék egyik kedvencem és amúgyis zöldségevő vagyok, gyerekként odáig vetemedtem, hogy kiborítottam a vécébe és azt hazudtam anyukámnak, hogy megettem...
Na de a kérdés az, mit szerettem. Mindent, ami túrós! Sósan, édesen, kaprosan, sütiben, tésztára, és persze palacsintában... Ez ma is így van, önmagában, ízesítés nélkül is szívesen kanalazom a finom, friss túrót.
Nagy kedvencem volt Rózsa néném rakott krumplija, nem tudom megmagyarázni, miért, de nála olyan más volt! És hiába keresem azt az ízt, ma már semmi nem olyan, mint akkor, se a kolbász, se a tejföl, de szerintem még a krumpli se...
Dolgozó anya gyerekeként mindig menzás voltam, hát örök kedvenc volt a vizes, híg tejbegríz kakaóporral és a piskóta csokiöntettel! Nyamm.... na olyat már én is tudok, mármint piskótát, ami nyögvenyelős ám mégis habzsolni kell a meleg, csokoládét hírből sem ismerő szósszal...
És a menzás kenyerek! nekem mindegy volt, mit kentek rá, jobb is talán, ha nem tudom, de a régi kenyereknek volt még ízük, ami átütött a margarinnal darabosan összerondított lekváron is, sőt a kosarakban kirakott, szikkadt kenyerek még az udvaron vagy hazafelé majszolva is jólestek...
Úgy tűnik, édesszájú voltam, mert ami még felsejlik, az a főzött vaníliafagylalt, üstből rákanalazott igazi tejszínhabbal... na de a tortákat utáltam, főleg a csokitortát, nem ment le a torkomon a gej, édes krém, még a fejem is megfájdult pár kényszerű falattól.
Talán azért szerettük ezeket az édes ételeket, mert akkor nem volt ekkora választék nassolnivalóból, meg nem is költöttek rá a szüleink. Egy-egy tábla csoki, na jó néha saját sportszelet, zizi meg ropi, ami szóbajöhetett, és persze gondosan elosztottuk a testvéreimmel, még a színes, apró golyócukrokat is, amit cumisüvegben árultak és színesre festették markunkat, ha sokáig szorongattuk.


... valamikor 1980 előtt...




Kíváncsi volnék, ti mit ettetek szívesen és mi az az íz, ami hiányzik a gyerekkorból! Ezért nem is adom tovább 5 embernek a stafétát, hanem szeretném, ha mindenki, aki kedvet érez, csatlakozna ehhez a nosztalgiázáshoz...:)

3 megjegyzés:

hanga írta...

amit imádtam:
a mama borsólevese (mai napig) meg a tejes lencselevese (csak ezt eszi meg a családom- vér nem válik vízzé)
a másik mama almafőzeléke rántott cs.combbal
a nevelőmamám krémese (mint a tenyere, akkorára megkeltek a fánkok, isteniek, tele vaníliakrémmel) és a vaníliás csigája
a réééégi kakakóscsigák
a réééégi bolti kakaók
citromhab, meggyhab

amit utáltam, az a tükörtojás volt, amit úgy tálalt mindig apám, hogy villával összenyomkodta, így pár milis kockák keletkeztek, és már habzsoltuk is a 'kockás tojást', ami így már nagy kedvenc volt...

Altair írta...

Ezt jó volt olvasni. :o)

Bár én a menzán mindent utáltam és a legtöbb kaját otthon is. :o) Ma már az én gyerekem válogatós.

Piroska írta...

Ami nagggyon-nagggyon finom volt: a nagymamám krémese! Főleg a kakaós.
Amivel ki lehetett volna kergetni a világból:minden ami kaporral volt ízesítve.Ma ezeket kedvelem!
Nem bírtam meginni a tejet,még ma sem iszom meg. Ha ő nem bánt akkor én sem teszek benne kárt!
A fiam laktóz-érzékeny.

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...