2011. február 28., hétfő

Falevelek...

A Meskán várja szerelmes gazdáját...

 Olyan melankolikus lett ez a táska, pedig nagyon nagy jókedvemben készült:) Láttam valahol egy ilyesmi fát, tűzpirosban, hulló levelekkel, és beleszerettem, de épp akkor még nem volt varrógépem, hogy kipróbáljam, hogyan is mutat ez egy táskán. Hát most kész és annyira tetszik, de mégis szomorkás... pedig nem az! na mindegy, majd elmondjátok úgyis, mit gondoltok róla...

Hulló levelek

Szemébe mondtam , hogy nem szeretem
Vártam, hogy erre majd mit mond nekem
Gyötörtem, kínoztam szüntelnül.
Féltékeny voltam oly' kegyetlenül
Hazudtam néki, hogy más várt
Ha este randevúnk volt
Szerettem volna ha könnyet ejt tán'
De Ő csak nevetve fölém hajolt
S azt mondta :szeretsz te engem
Szíved enyém ,tudom én
S én ellöktem magamtól durván
Nem szólt egy szót sem csak nézett rám

A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt le a fákról,
Elvitte őt az őszi szél.
Mégis minden este vissza - vissza várom,
Mert szívem csak őérte ég

Elmult a tavasz és elmult a nyár
Szomorú szívem csak őreá vár
Beláttam, hibáztam, megbántam én
Él bennem mégis egy halvány remény
Visszetér hozzám , ha eljön az ősz
És rájön, hogy mégis szeretem Őt
Szerelmünk emléke mindent legyőz
S még jobban szeretem mint azelőtt
Már érzem csókját a számon
És látom lágy mosolyát
A vétkemet százszor is bánom
És várom hívó szavát

Magamba járok az őszi ködben,
Vállamra hervadt falevél röppen.
Egy régi nótát dúdolok halkan,
Szívem csak ott van ahol te vagy.
Talán csak megszokás viszi a lábam
Egy kis pad felé, a lomb alatt,
Ahol összebújva ültünk még a nyáron,
És mosolyogva néztél reám. 


(Kozma József)

7 megjegyzés:

janucbajusz írta...

Szerintem gyönyörű:-)

Edina írta...

Nekem is nagyon tetszik! :)

Strugamano írta...

Nagyon szép ez a vers!

Milyen érdekes, hogy amint megláttam a táskát, nekem is egyből egy vers jutott eszembe, aztán lejebb görgetek, hát látom, hogy te is verssel készültél! :) Szóval, a Hull a levél című József Attila versre asszociáltam. Természetesen Halász Judit előadásában :)

Hull a levél a fáról,
Elmegyek én e tájról,
Elmegyek innen messzire,
El a világ végire.

Nékem nincs még szeretőm,
Nem adott a Teremtőm,
Elmegyek hát keresni,
Szeretnék már szeretni.

Ez is nagy kedvenc!

Névtelen írta...

láttad már?
http://lenardorsi.hu/csodaszep-szulestortenetek/

gratulálok!

Ildikó

Kreaholic írta...

Szia!
Megújult blogomban szívesen és szeretettel várlak vissza!

Eszter írta...

Talán sejted, miért kukkantottam most be hozzád! :) Igen, igen, hoztam Neked egy pontot a játékomra! Bár lehet, hogy még nem tudsz róla, ha így van nézz be hozzám kérlek! :)
Azt hiszem tudod, hogy csodálom energiáidat, amivel nem egyszerű életedet éled!!! Az az önzetlenség ami jellemez Téged nagyon nagy kincs ebben a nem túl szép és inkább az egóról szóló világban! Így hát most szeretnélek megölelgetni, hacsak virtuálisan is! Puszi!

zazálea írta...

ez nem melankolikus, hanem szépséges, Erika

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...