2010. december 6., hétfő

Szomorú...

... vagyok... nem, nem a babával van baj, ő jókedvű, élénk és gyógyul. De a varrógépem... a varrógépeim... brühühü...!


Már múltkor bemondta az unalmast a kedvenc gépem, ami nem egy drága, nem egy szipiszupi, de én szerettem és tudtam vele dolgozni. Egyszercsak visszafelé varrt! Nyomom a pedált és ő hátrál, de mégcsak nem is egyenletesen, hanem icipici öltésekkel... Na erre átültem a 40-50 éves, hűséges öreg gépemhez, kicsit megszeretgettem, megolajoztam és mint a zümmögő méhecske, szépen megvarrt nekem egy tündérszárnyat, kukacolt is, azt hittem, fellélegezhetek... de nem! Egyik napról a másikra egyre randábban dolgozott, nem lehetett rendesen beállítani a szálfeszességet, se alul, se felül, hurkolt, tépett, én meg csak bontottam és újrafűztem, csavaroztam, tekertem, megint bontottam, és ez így ment napokig... Ma már azt hittem, jó úton haladok, mikor az interlockomból átszereltem egy rugót, órákig tartó finomítások után végre majdnem stimmeltek a szálfeszességek, és ebéd után nagy boldogan visszatérve ugyanott tartottam, mint az elején... ááááááááááááááá!!!! Elééééég!!! És akkor sírvafakadtam és megírtam egy kedves és türelmes megrendelőmnek, hogy sajnos nem tudom megvarrni az áhított tündérruhát, csak a szárny lett kész... és innentől fogva vége a varrásnak, csak kézzel elkészíthető dolgokat varrok, hímzek és horgolgatok, a kanapéba kucorodva, teát kortyolgatva, békességesen és olyan igazi anyukásan... ez van. Meg kell tanulni értékelni a két kezem és a jó szemem, az időm és a türelmem... Mert mostanában nagyon türelmetlen voltam és szerettem volna mindent gyorsan elintézni, túlesni rajta, egyszerre legalább három dolgon is dolgoztam, és ez nem jó... nem ment a szépség és a minőség rovására, hanem inkább a lelkem akart túl sokat és túl hamar... Hát most még jobban fogom értékelni a kézimunkát, az igazi finomságokat és apró öltéseket...


... persze tart ez a romantikus idill addig, míg nem érzek ellenállhatatlan késztetést, hogy újra szétszedjem és összerakjam azt a nyomorult varrógépet.

6 megjegyzés:

Anna írta...

Ó te Drága!
Együttérzésem.

NaturOnline Kft. írta...

Én azt hiszem ugyanezt érzem, mikor a pc esik ki a kezem közül, vagy nincs internet... :-/
Jó szerelőt nem ismersz?

Ili írta...

Lehet, hogy fáradt vagy és ezt a varrógép is megérezte!!!! Pihentesd egy jó ideig, szerintem fog az még varrni!!!
Neked sem árt egy kis pihenés. Januárban vedd csak elő. Kíváncsi leszek, hogy fog viselkedni.
Picikédnek jobbulást kívánok!!
Csak most olvastam, hogy beteg!!
A kórházi beszámolód, megint csak meg erősíti a gondolatot bennem, hogy neked írnod kellene.
Próbáld meg beküldeni egy újságba ezt a kórházról szólót!!!!!

Skippo írta...

Együttérzésem. :( A minap majdnem én nyírtam ki a sajátom, mert leejtettem. De szerencsésen túlélte! Azért amíg kiderült, hogy még kibír egy darabig engem - háládatlan, lyukaskezű gazdáját - szolgálva, addig bizony rendesen sajgott a szívem. :) Én ezért a régi, szinte semmit nem érő gépért is közelharcot vívtam a tesóimmal. Mind meg akarta kaparintani! :D De én vagyok, aki már rég vele vagyok...
Szóval - habár nem jó ennyire élettelen tárgyakhoz ragaszkodni - tudom milyen érzéseid vannak. De lehet, hogy most erre van szükséged? :)

orsolya vanessza kiss írta...

Ó jajj :(

A gyermekek után most a varrógéped beteg... Neki is jobbulást kívánok! :)

Berry írta...

Ez már tényleg sok! Elébb a család, aztán a "családtagok" ... Én is brühühü

Kitartás!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...