2010. június 19., szombat

Születés 5. – Apaszemmel



Szerintem az egész a megasztárral kezdődött (jó, igaziból 9 hónappal
ezelőtt, de ezt hagyjuk...). Szóval Erika nyűgös 9 hónapon van túl, de a megasztár segített a szülésben, hogy hogyan? Az elődöntő nagyon (NEM)tehetséges előadói, Bikicsunáj és társai.
Én sajnos nem láttam, mert egy kedves barátom látogatott meg, mi kint az udvaron beszélgettünk, a család bent pukkadozott a nevetéstől. Eri már nem bírta, fájt a hasa, görcsölt, inkább kijött hozzánk.
Pár nappal később amikor a You Tube-on megmutatta nekem, szintén
fájások... Gondoltam, a gyerek vagy profi zenész lesz, vagy ilyen dilettáns
mint ezek, ki akar jönni, hogy megmutassa a tehetségét.
És a szülés... na mikor indult be? a szombati megasztár kezdete
után: Sugera-bugera és társai:) Jómagam betegen senyvedtem, minden köhögésre
fájt a hátam, hát nem örültem, hogy most szülünk. Jakabnak törött a keze, én
beteg, végre nem dolgozok, meg tudom nézni az idiótákat a tévében...
Eri telefonon beszélget J-tal, jól kihasználva a híváskedvezményt. Egyszercsak szól: APA, FOLYIK A MAGZATVÍZ!!!!!!! és beszélget tovább telefonon...
Míg Eri elment zuhanyozni, rácsörögtem a nagyon kedves 6 gyermekes családra, és
néhány perc múlva megjött a két nagylány: Vivi és Timi csupa izgalomban,
érdeklődve, bő segítő szándékban. Ja azt nem is mondtam, hogy "RÖGTÖN
MEGGYÓGYULTAM"... az adrenalin a legjobb gyógyszer. És megérkezett a lányok
anyukája még két gyerekkel,hangosan örülve, én telefonálnék, jöjjön már a
mentő. A diszpécser (szerény, halkhangú ember) nem hallotta a telefonban, hogy
mit mondok.
Kérdezte:
-Elfolyt-e a magzatvíz?
-Igen!
- Vannak-e fájások,hány percesek?
Papagájként szajkózva kérdezgettem Erikát.....
-Nincsenek.
-BIguifwfzisflsus?
-...elnézést nem hallom ...
-buwpswuojfejröfff?
-Tudna egy kicsit hangosabban beszélni?
Nem, ő már így is hangosan beszél, nálunk nagy a zaj!
-Igen, elnézést...– És kiabálok a többieknek, hogy: CSEND LEGYEN, NEM HALLOK
SEMMIT!!! (közben megszámoltam, hányan vagyunk az 50 nm-es lakásban: 5-6-8-10!!!Mi?!)
Mondták, hogy majd jön a mentő, készülődtünk, bőrönd a cserépkályha mellett, a
stb a helyén meg ilyesmi, dejó, hogy már majdnem egy hónapja összepakoltuk...
Aztán tényleg megjött a mentő, az eső persze esik... Eri beszáll, én meg a bőrönd elcsúszunk a vizes füvön. A mentős bácsi 3 gyermekes apuka, már 27 baba született a karja közt, nagyon reméltem, hogy nem mi leszünk a 28-ik.
Cegléd, kórház, 1.emeleti szülészet. Örömmel vettem, hogy a kedvenc szülésznőnk van szolgálatban.Én az apaváróban vagyok. Az egyik falon nagy plakát: HOGYAN TEGYÜK TISZTÁBA A BABÁT? (azt hiszem, ezt már tudom). Másik oldalon a Házirend szigorú szabályai. Itt még 5 perc is 1 órának tűnik, nemhogy 30-40 perc. Közben bejött a Doktorbácsi:
"Apuka, reggelig nem lesz itt semmi, szerintem haza is mehet, ha
közlekedési eszközzel jött, de meg is várhatja, de felesleges".
Láttam, hogy egy kicsit szórakozott, de hát főorvos, csak tud valamit.
Magamban mondom, hát még jó, hogy közlekedési eszközzel jöttem, nem
gyalogolok át Nagykőrösről egy terhes nővel, de ezt nem játszom el még
egyszer, az első szülésnél is ez volt.
-Beengedtek Erikán CTG, túl az első vizsgálatokon, a Doki érezte a
baba haját is, a szülésznő nem, kúp, előkészületek, stb...
Később újabb ctg, séta, elküldték Erit zuhanyozni, vele mentem, jól éreztük magunkat, beszélgettünk... az előző szülések emlékei, a letörött kapaszkodó...
Aztán megjöttek az igazi fájások, fel az ágyra gyorsan, a doki vicces
mondatai az alternatív szülésről, labdáról, bordásfalról... de közben a gyerek meg már útban van. :))))))
Eri nagyon ügyes volt és érezte mikor kell nyomni és tartani, csak
a szuszogás és levegővétel, az nem ment (mint egy gyors 424-es), és már érezte is a baba fejét.
Szólt is, inkább kiabált: "JÖN A BABA!"
Kapkodás, Julika kiabált Ágikának, a másik szülésznőnek: "Csecsemőst! Orvost!"
Úgy tartotta vissza a babát félkézzel és kért egy kesztyűt tőlem, de Eri úgy
szorította a kezem (már kékeslila volt), hogy nem értem el. Meg
kellett nyomnom az ágy emelőszerkezeti gombját,és már kint is volt a
Baba és egy medencényi magzatvíz. Barnabás megjelölve területét
rögtön lepisilt mindent, magát is, ha Julika nem takarja le, a saját kis fejét is lepisilte volna.
Leszívták az orrát és megint lepisilt mindent. Elvágtam a köldökzsinórt, amit a válláról szedtek le. Ekkorra a doktorbácsi is megérkezett és gratulált, közben Editke, a csecsemősnővér megfürdette Barnabást, és megtudtuk, hogy 49 cm és 3350 gramm.
Én babáztam, Erit pedig a doktorbácsi segítette túl a szülés utáni dolgokon.
Utána Eri megszoptathatta a babát, beszélgettünk, családias volt a hangulat.
Érdekes, itt minden nővér tanul , vagy vizsgára készül, éljen a felnőttoktatatás (volt nekem is részem benne).
Fél óra után elvitték a babát és ottmaradtunk kettesben 2 órán át, néha Julika meg-megnyomkodta Eri hasát, végezte a dolgát.
Erivel narancslevet ittunk, diákcsemegéztünk és örültünk Barnabásnak és egymásnak.
Aztán Erit felvitték a gyermekágyas osztályra, és én hazamentem volna, ha nem lett volna hajnali 2 óra vagy fél három, nincs közlekedés. Így a kórház koszos büféasztalára hajtva fejemet megpróbáltam aludni, hát nem nagyon sikerült, két másik férfi is ezzel probálkozott.
Reggel 5- 5.30 körül kisétáltam a vasútállomásra és siettem haza.

Nagyon jó élmény volt az egész, bár ez már a negyedik szülés, amin ottvoltam.
Már-már teljesen elfelejtettem, milyen érzés. De újraéledtek az emlékek, mindegyik egy kicsit más, ilyenkor a szülő is újraszületik egy kicsit.

Ja és egy kérés: ne ijesztgessük a kismamákat véres, rettenetes szüléstörténetekkel megijesztve őket, mély nyomot hagyhatnak mindenkiben... A szülés természetes folyamat,
az élet rendje, ne álljunk ellen neki.
Minden a fejben játszódik le .Igen, tudom, én még nem szültem, de már láttam egy párat filmeken, és olvasgattam a témában és már 4 gyermekem világrahozásában is segítettem. Hihetetlen élmény résztvenni egy ilyen csodában, sok nő (és férfi) nem élheti át ezt. Emberek, akinek megadatik ez a lehetőség, éljen vele, ne hagyja ki ezt az élményt, elmondhatatlan, leírhatatlan!


Ui.: köszönettel tartozom a szülésznőknek: Julikának és Ágikának, Dr. Nyilas Gábor szülész főorvosnak, a csecsemős nővérnek: Editkének.És nem utolsó sorban kisfeleségemnek, Erikának.

Üdvözlettel:János

13 megjegyzés:

L.Julcsi írta...

Köszönöm :)

janucbajusz írta...

biztos sok butaságot írtam na mindegy...

Lidércke írta...

Szerintem reálisan láthattad, mert Eri is nagyjából ezt írta. :) Az én férjem is leírta anno az első két gyerek születése után, hogy hogy élte meg. Ő kicsit máshogy, mint én. :D
és igazad van: felesleges ijesztgetni a kismamákat! A szülés lehet szép is. :)

Ili írta...

Imádlak benneteket így ismeretlenül is. Csodálatos, ahogy elmesélted nekünk. Még egy picit borsódzik a hátam a gyönyörűségtől.
Nagyon , nagyon sok jót kívánok nektek még legalább 100 évig.

Barbi írta...

Nagyon-nagyon jó volt olvasni! :DD

Mammka írta...

János!!!!Nagyon jókat mosolyogtam: tüneményesek vagytok!!!!!
Isten áldjon és védjen benneteket a picinykével együtt,aki nem is olyan picinyke már,meg nem is volt..)
Sok szeretettel: Mammka
Puszilom Erát!

L.Julcsi írta...

Semmi butaságot nem találtam :)

Anna, írta...

Sajnálom azt az asztalos alváspróbát... Köszi hogy leírtad a te szemszögödből is. Most már csak az előbbi 4-et kell pótold. Nem is vagyok nagyigényű, ugye?

eperis írta...

Szia! Örülök,hogy leírtad,mert sok apa nem vesz részt a szülésnél. Az én férjem is ott volt amikor Milán született, jó érzés volt és megnyugvás is. Beöltöztették a szüléshez és abban is jött haza,eltudom képzelni mit is gondolhattak az emberek.

Szitya írta...

Sziasztok!
Noha ezt a bejegyzést pont János írta, én Erika miatt jártam erre. Kedves Erika! Voltál olyan kedves, hogy bekukkantottál hozzám... nem is tudom-értem, hogy mikor volt rá időd?! Mindenestre köszönöm kedvességed, és én aztán végképp' csak gratulálni tudok a gyönyörű nagy családodhoz! Nagyjából kedvet kaptam én is egy ötödikhez, csak még gyorsan végigolvaslak, hogy rájöjjek: hogyan lehet ennyi gyerek lelki és fizikai igényeit kilogisztikázni - no meg még a napi teendőket és a munkát is beiktatni!
Gratulálok az összes gyermekedhez egyenként!
Szeretettel,

Balogh-Ficsor Szilvia
egy négylányos anyuka

csilla írta...

Hát miért nem mutattad meg neki, hogy kell HELYESEN lélegezni? (Ahogy a szombati kabaréban Kern egy jelenetben :)

hordosv írta...

János, köszönöm:)Jó olvasni ha te (is) írsz:)

csigaszabo írta...

Ismeretlenül járok erre, kicsit megkésve olvasom ezt a bejegyzést. Jó olvasni, hogy milyen ez egy apa szemével. Az a mondatod különösen nagyon tetszett, hogy "minden a fejben játszódik le". Mennyire igaz! Csak azt tudtam előre is elképzelni, hogy a szülés csodálatos élmény lesz, és az is lett. Nemhiába, a természet érti a dolgát... Kívánok egészséget mindnyájatoknak!
Anita

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...