2010. április 30., péntek

Alázat...

Kép forrása: itt

A felkavaródott kedélyek fura világot lepleztek le... nem is tudok és nem is akarok róla mit mondani, tegnap óta ez a történet jár a fejemben, megszívlelendő és elgondolkodtató:

Ezután okoskodás támadt közöttük, hogy melyikük lesz a legnagyobb. Ismerve szívük okoskodását, Jézus fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, és így szólt hozzájuk: 'Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem is befogad, és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem elküldött. Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok közt, az a nagy' (Lukács 9:46-48)

Hasonlítsunk jobban a gyermekekhez, akikben nincs hajlam a büszkeségre, a becsvágyra, és akiket nem foglalkoztat a rang, mely a felnőtteknek oly fontos...

7 megjegyzés:

vanessza kiss írta...

Ez az, amit én teljes szívemből így érzek, így gondolok, és egész életemben próbálok ennek megfelelni.

Elismerem, hogy ezt fejleszteni, tanulni kell.. De azt hiszem mára már kialakítottam magamban az alázat képességét.. és azt hiszem valahol mindig is bennem volt.

Rinka írta...

Szívemből szóltál.Köszönöm.

bemka írta...

Minden helyzetre, minden problémára, minden gondunkra a Szentírásban találhatunk választ, megoldást.
Csak nem mindig ott keressük.

Shushanna írta...

Nagyon szép bejegyzés...békés...

Ejjkukk írta...

Az az igazság, hogy ez egy rendesen kiseris bejegyzés volt! :) Szép!

Ágó írta...

Igen. Az alázat szó sokat jár mostanság a fejemben. Köszönöm.

kiseri írta...

Köszönjük meg Istenünknek...:) olyan jó, hogy adott egy "használati útmutatót" az emberhez! Bár többször néznénk bele... kevesebb hibát követnénk el.

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...