2010. február 25., csütörtök

Anya vagyok... és anya leszek...

Jaj, annyira nehezen veszem rá magam az írásra! pedig sokminden történik velem, varrok is, de mégis...

Pl. voltam tornázni hétfőn. Hannával együtt hárman voltunk, nem túl nagy az érdeklődés a városban... talán ha tudnák, milyen cuki nő tartja! Katka megnyugtató hangja és kedvessége már egy felüdülés, hozzá az egyszerű, mégis jól átmozgató gyakorlatok – egyszerűen szuper volt!

Közben varrok, megrendeléseket is és készültem egy vásárra is, amiről aztán lecsúsztam, így most áll egy szatyor cuccom, várva a sorsát. De remélem, nem sokáig, intézkedünk más vásár ügyében. Mondjuk, azt nem tudom, hogyan bírnám...

...merthogy a múlthéten elkezdte a hasam azt, amitől rettegtem, mert tudtam, hogy bekövetkezik: keményedik minden mozdulatra... alul úgy fáj, mintha nem lenne hasizmom és magától kéne tartania a súlyt, így a lábamat emelni is külön művészet. Ehhez jön még a keresztcsonttájéki fájdalmam, minden ücsörgés vagy fekvés után meg kell terveznem a felállást... Áááááá! és még három hónapom van... hogyan fogom kibírni?! Egy roncsnak érzem magam... (lehet, hogy ezt a nyavalygóba kellett volna írnom...)

Díjakat is kaptam mostanában, de őszintén szólva, már nem is tudom, kiktől... ahogy egy barátném szokta idézni: "Vessetek a mókusok elé!" De nagyon köszönöm, jólesik, hogy sokan gondoltok rám!

Ám van egy díj, amit nagyon nagyra értékelek és meg is ríkatott:


Krisztallittól kaptam, és nagyon jólesett. Azért is tartom fontosnak ezt a díjat az anyák számára, mert sose vagyunk elégedettek önmagunkkal, mindig vannak helyzetek, amik különösen felnagyítják értéktelenség-érzésünket... Gyerekeket nevelni, az élet útján terelgetni mindig rizikós dolog: hiába teszel meg minden tőled telhetőt, állandóan benne van a pakliban a kudarc lehetősége, hogy nem úgy történnek majd a dolgok, mint te megálmodtad... Ezért fontosak a visszajelzések gyerektől, férjtől, egyéb családtagtól, kívülállóktól, hogy tudjuk, jól tesszük, amit teszünk. De a legfontosabb tényleg a gyerek boldog kis arca, egy meleg ölelés és nyálas-taknyos puszi: "Szeretlek, Anya!" És már meg is van az anyák alapfeladata: szeretni folyton és örökké, bármilyen helyzet is adódik, és örömet okozni. És akkor talán nem is hibázunk annyit...

Szeretném továbbadni Pjulcsynak, mert olyan meleg szeretettel terelgeti négy gyermekét, mint egy tyúkanyó...
... Mammkának, mert nagyszerű nagymama is...
... Szerának, mert nemcsak a saját gyermekünk lehet a gyermekünk, láttam ám a felnőtt ovisainak szemét!
...Máriának, Virágnak, Orsinak, Eszternek, akik igazán ügyes kapitányai nem kis létszámú legénységüknek,
... és még órákig tudnám sorolni és linkelni anyák neveit és hogy miért értékelem őket, több gyerekkel és egy gyerekkel... Anyák! Érezzétek úgy, hogy mindannyian díjat érdemeltek és kaptok, Odafentről mindenképpen!

"Íme, a fiak Jehovától kapott örökség, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkor fiai."(Zsoltárok 127:3,4)

7 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

Most engem is megríkattál!
Gratulálok a díjhoz!

Julcsi írta...

Te galád! Itt ülök és potyognak a könnyeim:)))))
Köszönöm a díjat!!!!
Neked pedig kitartást. Én Pannival szenvedtem nagyon, úgy mint te most. Hajrá, Eri! Nézd úgy, hogy MÁR CSAK 3 hónap!:)

Szera írta...

Erre most mit mondjak... KÖSZÖNÖM! Neked is és Jehovának is, mert neki köszönhetem, hogy anya lehettem... :)

Mammka írta...

Háááát: itt folynak a könnyeim,mert éppen ,megint ,a napokban vívódtam azon,hogy mit rontottam el anyaként,Főleg a lányunk életében....:(
Aztán a Múzeumban szembesültem a törtető kolleganőkkel és elkeseredtem....aztán arra gondoltam,hogy Felfelé nézek: ott van az én jutalmam....
Köszönöm,ezt a díjat,tényleg nagyon köszönöm!
Bár megint bajban leszek a továbbküldésével.....

H. Hauser Mária írta...

Nagyon szépen köszönöm a díjat. Hát egy kicsikét (nagyon)elérzékenyültem. Köszönöm! :)

Krisztallit írta...

Örülök, hogy a megkönnyeztető lánc folytatódik!:-)))

Eszti írta...

Nagyon köszönöm! Tényleg jól esik. Előrehozott jutalom... :)

A pocaksághoz pedig: kitartást és sok erőt a lábemeléshez, teregetéshez, tornázáshoz!! Kiseri, nemsokára jön a gyümiszezon, amikor főzés helyett felküldheted a fára az aprónépet falni, te pedig napoztathatod a pocakbabát. (Jó, tudom, hogy ez nem így működik, de ez a pocaknéküli naív nosztalgia, hehe. :D :D)

Még egyszer köszönöm a díjat.

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...