2009. november 29., vasárnap

2009. november 27., péntek

Azért szépeket is varrok...

A rumlis(nagggyon rumlis!) varrószobámban hetek óta nem találtam ezeket a táska-elejeket vagy miket, már kezdtem feladni, mikor végre egy nagy kupac alól előbukkantak. Csak ki kellett hímeznem meg összevarrnom és mehettek is a Meskára! A pirospipis már el is kelt... Úgy látszik, tényleg a Meska a megoldás... Mióta töltögetem a dolgaimat, egyre több vevőm van! Sokat számít a napi megjelenés, nem is gondoltam, hogy ennyire. Hát ajánlom nektek is! Rajta!

Gender 2.

Folytatom kicsit, mert nagyon felkavaró és sokan nem vagyunk tisztában azzal, mi is a céljuk, mióta van ez és hogy félni kell-e tőle.

Előtte elmondom, a képpel egy naaaagy családot szerettem volna mutatni, ami kihalófélben van... Nem az együttalvás volt a lényeg, őszintén szólva, ez fel se tűnt nekem...:)

Szóval röviden a cél, hogy kivegyék a szülők kezéből a gyerekeket, elmossák a hagyományos erkölcsöket.

Már Marx és Engels is beszélt erről, tehát elég régóta működik ez a néphülyítés.

És nagyon jól működik, ugyanis sokmindent "köszönhetünk" ennek, lásd a cikk közepe felé a magyarországi fejleményeket! Pl. a törvénymódosítások... riasztó!

Még egy link, ez rövidebb és lényegretörőbb:
http://hazaiporta.hu/index.php?url=termekkartya.php&termek_id=2435&info=A_nemek_forradalma_Gabriele_Kuby_A_gender_forradalma_-_A_neveles_allamositasa

És igazatok van, ez a dolog is igazolja a Bibliát: "Az egész világ a gonosz hatalmában van"(1János 5:19)

2009. november 26., csütörtök

Gender


Hallottatok már erről?

http://agytakaritas.igen.hu/852-a-szexualis-forradalomtol-a-gender-forradalomig.html

Nagyon hosszú cikk, de ha a feléig eljuttok, már elég is a gyomornak, a szívnek, a léleknek...
Hajmeresztő és hátborzongató világban élünk, minden Isten és a család ellen fordul... Mit gondoltok erről az egész undormányról?

2009. november 24., kedd

Én mondtam!


Ebben a városban tényleg nem érdekli az embereket semmi...

Ti annyira kedvesek vagytok, olyan jólesett a bíztatásotok! Köszönöm!!! Át is gondoltam a dolgot párszor, nagy levegő és...

... ma erőt vettem magamon és bementem a virágüzletbe a szatyrommal. Minden tetszett, mindenért odavolt a virágoslány, de szerinte semmit nem visznek az emberek... Mutatott egy pár levendulás szívet meg szütyőkét meg vállfát, amit négy hónapja hozott be valaki, és SENKI nem vett belőle egy darabot se!

Hát ezt mondtam én is... hogy ez lesz. Ismerem a várost, bocsánat, nem akarok általánosítani, de általában tényleg nem érdekli őket a kínai tömegárun kívül semmi. Pénzt meg aztán főleg nem adnának érte. Megszűnt az egyetlen lakáskultúraszerű üzlet is... pfh! Azt hiszem, át kéne állnom a traktorgyártásra vagy a seprűkötésre. Az megy. Jaaa! meg az otthonka! Az országos vásárokon, amit havonta rendeznek meg itt és a fél ország idesereglik nyomorogni, egész standok csak otthonkákkal vannak tele! Ez komoly! Mindenféle színben és méretben, nejlontól a flanellig!

A szívem szakadt meg, de a három macit otthagytam... hátha... de igazán áron alul. Meg se mondom, mennyiért... Brühühü! Ezért kínlódtam?! Tényleg feltöltögetem a Meskára inkább a sok cuccot.

Én mondtam...

2009. november 23., hétfő

Teáscsészék...



... a Meskán.

Mégpedig önbizalomhiány miatt. Van itt egy virágbolt, ami nagyon szép, színvonalas, és ahol már adtak el macimat. Egy ideje várják egyéb munkáimat is, én meg hetekig készítgettem, varrogattam egy nagy szatyornyi cuccot, de nincs merszem elvinni. Nem tudom igazán megmagyarázni, miért... valahogy nem hiszem, hogy ebben a városkában bárkit is érdekelne meg bárki is értékelné... A férjem persze nagyon haragszik rám emiatt. De egyszerűen nincs merszem bevinni a portékámat, már párszor megautóztattam a szatyrot és mindig hazahozom.
Hát most elkezdem feltöltögetni a Meskára, ott hátha lesz, akinek megtetszik. Jobb, mintha itt állna csak...

2009. november 22., vasárnap

Csipianyu túrótortája


Mivel többen kérték, kénytelen vagyok mégiscsak leírni a fincsi túrótorta receptjét. El kell mondjam, Csipcsilla úgy adta át nekem, hogy ez a recept most hazatért, ugyanis Nagykőrösről származik...:) Hát nálunk biztos otthonra is lelt...

A tészta:
10 dkg margarin
5 dkg porcukor
1 egész tojás
18 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
Jól összegyúrjuk, vékonyra kinyújtjuk, kivajazott, prézlivel szórt tűzálló tálba helyezzük, hogy az oldalára is jusson. Én belefoltoztam a formába, annyira ragadt és szakadt... de linzertészta lévén így is jó.

A töltelék:
0,5 kg túró
4 tojás sárgája
15 dkg porcukor
1 cs vaníliás pudingpor
fél citrom leve
Ezeket jól összekeverjük és hozzáadunk fél liter tejet. Beleöntjük a tésztával bélelt formába.
Jól előmelegített sütőbe toljuk és alacsonyabb hőmérsékleten 45 percig sütjük.

Tetejére:
A 4 tojás fehérjéjét 10 dkg porcukorral habbá verjük és a torta tetejére simítjuk. Még 10 percig sütjük.

Türelmetlenek, figyelem! Csak kihűlve szabad felvágni! De megéri várni... nyami-nyami!

Köd helyett...


... inkább bárányfelhőket néznék.... de novemberben!?

A Meskán újra gazdira vár egy kis bárányfelhőcske!

Már el is kelt...! nahát! De jó!

2009. november 21., szombat

Díjat kaptam....

... aminek nagyon örülök, jólesik Szera kedvessége! Mindig tudja, mivel tud örömet okozni... nemcsak nekem. Köszönöm!


Továbbküldöm... öööö... kinek is?! Annyi jó hely van, ahol szeretek időzni, vagy azért, mert szépeket látok nála, vagy mert vicces, vagy mert szép gyerekei vannak, vagy mert elgondolkodtat, vagy feltölt, vagy egyszerűen kedves... és még sorolhatnám. Férjem pont tegnap akadt ki azon, mennyi a rendszeresen olvasott blogom, de tényleg szeretek visszatérni oda, ahol jó lenni! És valahogy egyre több az ilyen blog... (vagy megint jön a begubózós tél?)

Hát ezért nehéz döntenem, de muszáj! Valamennyire egyszerűbb a dolgom, mert páran már megkapták...:)
Küldöm ezt a kedves díjat Máriának a csodás óriás-családja miatt, nála mindig új erőre kapok, hogy folytassam az anyák fárasztó de nagyon szép hétköznapjait.
Küldöm Julcsinak, aki nemcsak szép gyerekeket nevel szépen, hanem még csudaszép dolgokat is készít.
És küldöm Virágnak a sok praktikus ötletért és finomságért.

Ma készült nálam a rumlis(nagggyon rumlis!!!) varrószobámban egy macis zacsitartó. Kérésre. Igaziból nem nagyon tudtam, milyen legyen, aztán kezembeakadt ez a macis anyag, ami valamikor függöny volt, és ez lett belőle:


Készült egy kedves-virágos is a Meskára:

2009. november 20., péntek

Nyami-nyami!

Szerdán nálam járt Csipcsilla és kicsi fia, Balázs. Csilla mutatott egy-két horgolós fogást, nem voltam tisztában néhány alapvető dologgal(így jár, aki könyvből tanul...). Annyira ügyes! Ripsz-ropsz megy neki az egész, nem semmi! A készülő közös takaróhoz horgoltunk egy-egy blokkot, az övé szép lett, az enyém marad tanulódarabnak... nem lett beleillő. Azóta próbálkoztam ám, de megint nem sikerült... grrrr! valami baj van velem?!

Balázs levett minket a lábunkról... édes egy pofa! Egyfolytában mosolyog, jön-megy(vicces kis gorillamászásban, ahogy János mondta), folyton dolgozik valamin meg cipel meg pakol, és nagyon tetszett neki a gyerekek társasága. Az azért vicces volt, mennyire elszoktunk egy ekkora gyerektől: nem győztünk pakolni előle...:) Hát majd újra átrendezhetjük a lakást, tavasszal...

Csilla kedves ajándékokat is hozott nekünk: a gyerekeknek gipszfigurákat, amit kifesthetnek, egy kis varrott kosárkában, és finomságokat. Én egy receptfüzetet kaptam, nagyon szép és vidám borítóval, és: egy receptet is benne! Túrótorta... nyam-nyam! Ma ki is próbáltam, és nagggyon finom!!! A tetején cukros tojáshab van, és azok a furi pöttyök a tetején cukorkiválások vagy mik. Az élvezeti értékén nem változtat, sőt...!


A receptet nem írom le, nem vagyok egy gasztroblogger... meg kedvem sincs bepötyögni...

2009. november 17., kedd

Bárányfelhő

Végre megvarrtam egy ezeréves tervemet! Készítettem már bárányfelhőket(felhőforma kisbárányokat), amiket markolászni lehet, ölelgetni és zsebben magunkkalvinni mindenhová(ahogy Sára teszi...). Ja, és persze elhagyni!


De szerettem volna kipróbálni párnaméretben is, még ölelgetnivalóbb formában. Finom bébiplüssből készült, puhára tömve, édes pofival, és... és nem tudom letenni! Annyira cuki lett! A gyerekek is odavannak érte. Na jó, nem dícsérem a magam munkáját... mondjatok ti véleményt!


A Meskán várja új alvótársát... addig nálam szunyókál.

2009. november 13., péntek

A hidegre való tekintettel ma nem énekelni kezdtem, mint Micimackó, hanem varrtam.

Sára nagy haja miatt elég nehéz használható sapit találni neki: feltolja az óriási hajkupac és nem véd semmit, főleg a fülét nem. Volt egy bevált sapkánk, de kinőtte(bármilyen hihetetlen, nő ez a kislány, bizony!!!), és ennek mintájára varrtam egy hasonlót:


Hanna fázós kezei pedig egy kidobásra ítélt gyapjúpulcsiból kaptak kesztyűt. Olyan finom meleg, ebben ücsörögtem délután... vadászni fogok még ilyen jó kis összement pulóverekre, és magamat is meglepem egy szép kesztyűvel...


Ez a nadrág pedig az egyik kedvencem! Még szeptemberben varrtam Samunak, mikor ovis lett, készülve a hidegre, kedvenc piroskockás gyapjúszövetemből... A zsebéből Samu egyik kedvelt állatkája kukkol ki: ha valaki nem ismerné fel, egy béka... tudooooom, béna béka...na! de akkoris béka.


Jó érzés, hogy kezdek újra magamratalálni. Azt hittem, soha többé nem fogok varrni... Most el is határoztam, hogy mindennap megpróbálok valamit alkotni, ha már ilyen sok olvasóm lett, érdemes legyen idejárniuk. A Meskára is szeretnék feltölteni új dolgokat, és jövőhéten végre erőt veszek magamon és elviszem pár cuccomat egy helyi üzletbe, ahol a maciknak már volt kis sikerük. De ehhez tényleg szigorúbbnak kell lennem magamhoz és le kell ülni a géphez varrni... Juj! És a tartozásaimat is szeretném megadni! Már gyűjtögetem hozzá az infokat...:) Mindenképpen olyan ajándékot szeretnék adni, amivel örömet szerzek a nyerteseimnek meg a PIF-eseimnek. Na hajrá!

2009. november 12., csütörtök

Macilány

Befejeztem végre a kiszabott macikat, a kockás kapott egy sálat, a zöldes-barnás lódenből készült macilány pedig valami finomat kívánt emellé a durva anyag mellé:

Szerintem nagyon bájos lett!

Tartozom még egy képpel a kis pocaklakóról:



Nem túl jó, mert állandóan kalimpált meg integetett, egy pillanatra se maradt nyugton... alig tudta a doktorbácsi bemérni! de az látszik, hogy szépen nő és remekül érzi magát... ez megnyugtat.

És most megyek vissza varrni! Tegnap átmásztam a kupacokon és csakazértis leültem a varrógéphez! Közben próbálom elpakolni a dolgokat, munka közben talán jobban átlátom a káoszt meg rá is kényszerülök, hogy helyet találjak a kosaraknak, anyagoknak...
Hamarosan jelentkezem a varrományokkal! Már itt az ideje...

2009. november 10., kedd

Nosztalgiamaci

Ez a medve nagyon régiesre sikeredett... kockás gyapjúszövetből készült, gombszemekkel. De még hiányzik a nyakából egy sál, hogy teljes legyen a kép.

Hogy tetszik?

És sajnos beköszöntött a pocsék képek időszaka... ki kell találnom valami módot, ahogy szép képeket tudnék készíteni a kis vackaimról. Nektek mi vált be?

2009. november 8., vasárnap

Egy kicsit magunkba nézhetünk...:)


Nohát még mindig nem varrtam, olyan rumli van a szobában, hogy elmegy a kedvem tőle... egyszer már elkezdtem rendet tenni, de a nagyfiam mindent leborogatott, miközben csapdákat állított a többi gyereknek. Hát így végleg elment a kedvem a további pakolástól... majd összeszedem magam egyszercsak!

Viszont kb. két hete elmúlt a hányingerem, ezzel egyidőben jelentkezett az éhség és a főzőkedv. Újra tudok kenyeret sütni, sőt, tegnap pogit sütöttünk Hannával! És azt se tudom, mit egyek, olyan, mintha újra felfedezném az ízeket! Mindennap főzök és eszek! fantasztikus! Tudom, hogy ez most viccesen hangzik, de az érti talán, aki hónapokig küszködött hányingerrel. Volt, hogy sírva ültem este az ágyban, mert nem tudtam eldönteni, egyek-e, mert ha eszek, még erősebb hányingerem lesz, de az éhségtől is az volt...

Tegnap elkészítettem Virág köhögés elleni szirupját is, muszáj kipróbálnunk ennyi taknyos és köhögős gyerek mellett! Stodal szirupot szoktam adagolni nekik, hatásos, de egyre drágább. Ez jóval olcsóbb, és két befőttesüveg meg egy kis üveg telt meg vele. A lábasban maradt maradékot teával fogom hígítani. Egy cseppje sem veszhet kárba!

2009. november 4., szerda

Közkívánatra...

... írok. Már hiányolnak páran, barátném és férjem egyenesen mérgesek. De nem volt kedvem... nem tudtam, mit írjak, aztán meg szomorkodtam, és azért nem tudtam, Mit írjak. de mától le kellett tennem a terhemet, és pozitívnak kell lennem.


A szomorkodásom oka az egyik baba távozása... hétfőn az ultrahang-vizsgálaton csak egy kis maszatka maradt belőle, szívhang sincsen. Megsirattam, dühöngtem, okokat kerestem,vádoltam magam és másokat, értetlenkedtem, de mától az élő babára kell koncentrálnom. Ő jól van, szép nagy, és láttam kalimpálni a kis kezecskéivel! Nagyon jó érzés volt...


És ma másfajta öröm is ért: megvették a kis sapit a Meskán! Napok óta azon gondolkodom, mit csinálok rosszul, hogy nem megy a bolt(egy csomó okot tudok, de mégis...), és pont azt terveztem, hogy ami lejár, vissza se töltöm, erre csörgött a telefonom! És egy kedves hang érdeklődött, hogyan tudna utalni, mert megvették a sapit... hurrá! Végre történik valami!

A varrószobában is elkezdtem rendet pakolni, mert már lépni se lehetett, mindent bedobáltunk, ami mostanában útban volt. De kezd visszatérni az alkotókedvem, és jó lenne odaférni a varrógéphez... és most ettől az eladástól még több kedvem lett! Majd hamarosan jelentkezem az új varrományokkal! Meg az ígéreteimmel... mert van egy pár elmaradásom.

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...