2009. május 30., szombat

Narancssárga...


... szösszel van tele az orrom 2 napja... A "főnököm" mindig ellát mindenféle anyaggal, mondván, majd én úgyis kitalálok valamit belőle. Hát ez a szőrös, nagyon jó minőségű valami itt áll egy ideje, a cicás takaróhoz használtam belőle, de akkor meg is ijedtem tőle, annyira szöszölt. Most elhatároztam, megszabadulok tőle és felhasználom. Világrengető ötletek és fantázia híján macsekok születtek belőle, meg két pipi, és persze napocska. Tuuuudom, van még élőlény narancssárga színnel, de aki elkezd ezzel az anyaggal dolgozni, garantáltan túl akar esni a vele való foglalatosságon... Mindent belepett a lehulló szöszmösz, és még vagdosni is kellett néhol, újabb szöszök lehullása kísérte... és aztán jött a szivacs, ami tapadt és töltődött, és az is beborított mindent. De volt egy édes-bédes-hűséges segítőm: Hanna rendületlenül tömte a párnákat, közben dumcsiztunk, és egy cseppet se zavarta, hogy még a haja is szivacstörmelékes! Az összes párnácskát ő töltötte be! Nekem csak takarítani kellett utána...

Készítettem két párnahuzatot is, fiúsat és lányosat:

Ez a kedvenc huncut cicám:

Ez Hanna kedvence:

A formás cica és a zsebszárnyú pipi barátném ötlete, annyi jót tud kitalálni!

Tudom, hogy ismerünk egy Mici nevű nőszemélyt, aki nap mint nap ilyenekkel foglalkozik, most tapsoljuk meg kitartásáért és szösztűrőképességéért! Éljen Szarvasmici!!! Most komolyan: te hogy bírod ezt? állandóan porszívó van a közeledben? vagy maszkban dolgozol??? átöltözöl, ha kilépsz a műhelyből? Én tegnap nem is ettem egész nap...

2009. május 29., péntek

Újra pipik

Az előző pipiket rendelő lány kérése volt még amolyan "tildás" gatyásmadár(fogalmamsincs, mi az tulajdonképp), persze a barnás anyagokból, amiből a többi madár készült. Ez lett belőle:


Nekem tetszenek, lehet, hogy magamnak is készítek, annyira vicces!
Amúgy nem tudom, más hogy van vele, magamnak sose jut időm alkotni valami apróságot, díszecskét... meg folyton elajándékozom. Bár hely sincs a lakásban, hogy mindenféle mókás vagy szépséges tárgyat tegyek ki, falfelület nem akad, jobb híján az ajtókereteken gyűlnek a pici képek, és egyetlen apróságos polcon egy-két apró dolog. Egyetlen kép van kirakva, majd egyszer megmutatom, a kedvencem, a többi falat polcok borítják... Már azon gondolkodtam, a plafonra aggatok képeket...

2009. május 27., szerda

Hát itt vagyok, csak kivasaltam és elpakoltam és szanáltam... ezt is kell néha. Meg elutaztunk a hétvégére Szlovákiába, apukámhoz.


Múlthéten a vacakoló gépemmel ezt a takarót varrtam, szombatra kellett elvinnem egy megrendelőnek és még mindig volt mit varrni rajta, hát kiegyeztünk a vasárnapban és kézzel befejeztem. A színek nem az igaziak, úgy látszik, az én fényképezőgépemnél is van rosszabb, pedig azt hittem, jobb. Vagy csak ismerem már és tudok korrigálni.
Szóval ez a ló mindenki mániája, folyton ilyet kell mostanában alkotnom, meg egy bizonyos virágos anyag volt az anyuka kérése, hogy az szerepeljen benne, hát jól összeturmixoltam mindent. Kicsit féltem, mit szól hozzá, de a közvetítőnek tetszett, ennyit tudok egyelőre. Olyan rossz, hogy nem látom a megrendelő arcát, reakcióját...


A múltkori pipik persze mind elkeltek, a lakberendező lány az összesbe beleszeretett... tudtam, hogy így lesz. Viszont így majdnem üres kézzel mentem látogatóba, olyan kínos volt. Aztán ott varrtam apukám gépével, amit meg is kaptam(még kínosabb). És képzeljétek, ez egy olcsó, Lidlben kapható gép, és mégis lehet talpfeszességet állítani, lehet szabad gépi tűzést csinyáni és még sorolhatnám!!! Az enyém hat éve került 80000 ft-ba és semmit nem tud, az öreg Lucznikkal varrok mostanában, mert a drága Singert még megolajozni se lehet, hiába szedtem már ki minden csavart, szét se lehet szedni. A varrógépszerelő bácsi azt mondta, azért hagyta abba a szerelést, mert a mai gépeket nem lehet megszerelni, az alkatrészek műanyagból vannak(elkezdett egyszer olvasztani egy talpat, hogy megformálja kicsit, erre egy kupac műa lett belőle, de ezüstfestékkel le volt szórva!!!). Így most van egy gépem, ami erősebb, jobb, és még friss. Nagyon köszönöm, Apa!
Megyek is, mert hétvégére két takarót kéne még összehoznom...

2009. május 22., péntek

Vegyesvágott


A tegnapi termésem 10 kismadár. Egy kedves lakberendező-dekorációs lány kérte, ezekben a színekben, majd kiválogatja, melyiket szeretné... a maradéknak is lesz helye, hétvégén rokonlátogatunk. Ez a kedvencemmm...


Apa egyik nap végre tákolt nekem egy kerítést a kutya ellen(akit mellesleg már láttam be- és kiosonni!). Ilyen cuki vadregényes, igazán "countrys" kertem lett. A veteményt nem ér cikizni, mindennel elkéstem a varrás miatt, meg ki se keltek, meg széttúrta a kutya meg a lóféreg, szóval rajtam kívül mindenki hibás...:)


A szappanzsákot vagy mi a szöszt kísérletképpen készítettem, mert barátném megkért, ne műszálas fonalból legyen. Hoppá, ez eddig eszembe se jutott: az ekcémás gyerekemnek nem mindegy ám. És az jutotteszembe ezután, hogy rongy az van bőven, hát csíkokra vágtam egy kiszolgált párnahuzatot és este(inkább éjjel) kísérletképp horgoltam egy szütyőt. Nagyon bumszli lett, de használható és nagyon tetszik, hogy ilyen rongyos! Ma megpróbálkozom egy vékonyabbra vágott csíkokból készülttel. Na ezt jól megaszontam...


És még vár egy takaró befejezése, meg ajándékok gyártása, meg bőröndcsomagolás... Házimunka??? Az mi? Már nem is tudom, hol kell bekapcsolni a porszívót... bezzeg szegény párom... ez van, anya dolgozik! Bár úúúgy vágyom egy kis vasalásra.... komolyan!

És ezúton szeretném megköszönni a kedves szavakat, az új olvasókat, nagyon jólesik mostanában minden apró kedvesség, sok hülyeség történt velem. Ígérem, viszonzom nemsokára, nagy tervek vannak készülőben!

2009. május 20., szerda

Vagy mi vagyunk egyre kisebbek, vagy ez is a génmanipuláció eredménye...
Úgy éreztem magam, mint egy rajzfilmfigura: 5 szem epertől tele a hasam.
Ki tudja, miket etetnek velünk?!

2009. május 19., kedd

Tilda

Én pár hete tudom csak, mi az a "tildás dolog" meg Tilda, életemben nem hallottam róla. Néha varrtam valamit, amit láttam máshol, vagy valami hatására varrtam mást, és mivel varrós újságokat, könyveket soha nem veszek, soha nem is hallottam erről a nőről. Vagy még azt se tudom, nő-e egyáltalán... vagy csak egy márkanév.
Aztán a neten "hallottam" néha, hogy tildásat varrnak meg másolják meg hasonlókat, de nem igazán értettem, miről van szó. Mostmár értem, és megkövetem Tilda őasszonyságát meg minden kedves varrótársam a matrjoska-babáimért! Így váltam tudtom nélkül másolóvá... és így válik igazzá méginkább, hogy nincs új a nap alatt!


És hozzáteszem, nagyon tetszenek a "tildás" varrományok! Be is jelöltem pár blogot, ahol ilyeneket nézegethetek, és fogok is varrni belőlük!
Na ilyen műveletlen vidéki nő vagyok... vicces, nem?

2009. május 18., hétfő

Szappanok...hmmm!

Múlthéten rendeltem Esztertől fincsi és nagyon hasznos szappanokat. A csomagolás is kedves és szép, de ki kell próbálnotok egy ilyen igazi szappant, nem is tudom elmondani, milyen jóóóó!
Az én kezem meg a Jakabé már nagyon csúnya ekcémás volt, talán a napfény segített mostanában kicsit, de már néha vérzett is. Eszter ajánlotta a Holt-tenger ásványaival készített szappanjait, kifejezetten a problémás bőrre jó. És magamnak egy fincsi levendulásat kértem, a kedvenc illatom a citrom mellett.
Már egy fürdés után szebb a bőrünk, komolyan, és ez nem reklám! De, reklám, vegyetek és próbáljátok ki, elmondhatatlan, mennyire jótékony a kecsketej!
És még egy ajándék muffint is kaptunk...:)
És most láttam, hogy rózsásat is kiötölt ez a nő, nem semmi! Legközelebb nem is tudok majd választani...

Egy kis nyelvlecke

video

2009. május 16., szombat

The science of sleep



Most ez lett az egyik kedvenc filmem... akkora őrültség! Azokat a filmeket szeretem, amik megnevettetnek, de elgondolkodtatnak, és nem nyomasztanak...
Ez egy nagyon édesen vicces jelenet... és valami csuda csapat készíthette a díszleteket, animációs jeleneteket, fantasztikusan jók! Ajánlom mindenkinek, aki szereti az álmokat.

El kell mondanom, hogy Jánosom elképesztő dolgokat tud álmodni, külön blogot lehetne indítani neki. Egyik éjjel álmában én "mégis" megettem a rántotthúst, egy szék lábai alá kucorodva, és sajnáltam, hogy a fogyókúrámnak annyi. Erre a barátnőm 13 éves fia azt mondta, nem baj, jól csináltam, pont így kell enni a rántotthúst a fogyókúrázóknak, a szék alatt, a Démász(a helyi áramszolgáltató)is így termel áramot...

2009. május 13., szerda

Gyors infók

...aztán rohanok vissza a varrógéphez.
Jakab pénteken egy halom igazgatói dícséret meg egyebek mellett egy balatoni táborozást nyert az iskolától!!! Juhéjj! Ez volt tavaly is az álma, de idén az önkormányzat valóra is váltja...:) még rímelek is...

Hétvégén Samu összevissza törte magát, mostmár igazi rosszcsont kinézete van. De komoly gond nincs, hála Teremtőnknek! Csak a gyámügyesek ne lássák... egyébként más gyerekei is mindig olyan sérüléseket szereznek, ami okot ad a szülők képességei kétségbevonására?! Az én gyermekeim folyton monoklisak, puklisak, de azok a puklik meg zöld foltok pont ott vannak, ahol félreérthető. Na mindegy, aki ismer, nem hisz rosszat (vagy pont ők...). Képet nem is merek mutatni...

Egyébként a hétvégét anyukámnál töltöttük, és szó szerint semmit nem csináltam, csak pihentem, ettem és aludtam... először fura volt, legalább macikat vihettem volna magammal, de anyukám szerint jobb is, hogy nem varrtam. És tényleg, nagyon pihentető volt a kényeztetés, séta meg egy hosszú fél nap Samu nélkül, aki békávézni ment legidősebb öcsémmel.

Végre feladtam ma a tündérszárnyakat Hajninak, remélem, tetszeni fog neki. Az volt a baj, hogy nem álltak meg a szárnyacskák, lifegtek. A hátulját levettem, még töltöttem és steppeltem, így mostmár szupernek kell lennie!



Elkészültem három szőrös macival, de még hiányosnak érzem őket, pucérak...

De olyan édesen néznek...!


Valamit még szerettem volna, de elfelejtettem... szokás szerint.

Csomagot kaptam!

Hétfőn reggel hálóingben, kócosan vettem át egy nagy csomagot a futártól, és nem esett le egy darabig, mi a szösz lehet... És aztán annyira örültem!!! Köszönjük, Ágó, nagyon kedves vagy! A képen nincs ott, mert már elfogyott, de még egy csomag keksz is volt benne, a kedvencünk... nyam-nyam!
Íme a szépségek:

Már hétfőn fel kellett volna tennem, de mostanában megint állandóan varrok és csak néha pislantok fel a netre, mi újság... Úgyhogy majd jövök egy nagy kupac eredménnyel valamikor.

2009. május 7., csütörtök

Nem...

... volt sok időm az elmúlt napokban, bocsánat, hogy nem írogattam megjegyzéseket! Olvastam én néha a blogokat, de kommentelni már nem tudtam.

Jakabbal mesemondón voltunk, egy egész délelőttöm elment rá, de jól éreztük magunkat és még nyert is: harmadik helyezett lett! A nyereménykönyvét még aznap kiolvasta ő is és Hanna is... nem volt nehéz, Janikovszky: Cvikkedli c. könyve nem hosszú és nagybetűvel szedett. Igazi gyerekbarát könyv, mint bármelyik Janikovszky-könyv. Jakab azt mondta, nem tudta letenni, mert ha letette volna, szappanoperát csinál belőle: a legérdekesebb résznél szakítja meg, és minden rész érdekes volt... Aztán este már együtt vihogtak Hannával:" És arra a részre emlékszel, amikor...?" Olyan jó látni, hogy szeretnek olvasni!
Amúgy nem is értem, miért kell hosszú és nehezen érthető kötelező olvasmányokkal elvenni a gyerekek kedvét az olvasástól?! Barátnémmal este beszélgettünk a Vukról, hát nem egy gyerekálom... leírások, uncsi részek, érthetetlen kifejezések – gyerekszemmel. Felnőttként szeretem, de miért nem lehet pl. Janikovszkyt olvastatni velük kötelezőként? Na mindegy, ez legyen a legkisebb gondunk...

Szerdán Hanna nyílt óráján ücsöröghettem. Hát nem sok értelme volt, a lányom annyira nem működik közre órán, mint amennyire Jakab szeret szerepelni. Egyetlen egyszer se teszi fel a kezét, ezt már tavaly is láttam és elég sokszor hallom a tanítónénitől is. Ez van, anyja-lánya! Belehalnék, ha szerepelnem kellene...

Este szülői volt... brrr! Utálom! És semmi értelme... De mindig illedelmesen végighallgatom és legalább látja a tanítónéni, hogy én is abba a kicsiny táborba tartozom(kb. 8-an vagyunk ott általában), akik legalább úgy tesznek, mintha érdekelné őket az osztály előmenetele... vagy hátra...

Szóval nem sok időm volt varrni, de drága férjecském felmentett a házimunka alól, így kihasználhattam az időt.
Szoknyák készültek a tavasz és nyár jegyében, meg egy blúz prototípusa. Nagyon szeretem ezt a fazont, kíváncsi vagyok, lesz-e sikere a boltban is. A szoknyácskák meg maradékpusztító elvvel egyedi díszítéseket kaptak, biztosan tetszik majd a kislányoknak.
Minden szoknyába került a logomból, olyan jó érzés!
Több szoknya is készül még, de a varrógépeim fellázadtak. Szakítják a cérnát, hurkolnak, felváltva ülök hol egyikhez, hol másikhoz és egyfolytában dühöngök. Vagy az anyaggal van baj, nagyon vékony? Ma egész nap nem sikerült tíz centit se haladnom... mi lesz velem????


Most rohanunk Kecskemétre a cicás takarómért, mert már ezeréve vége a kiállításnak, amiről lemaradtam... Normális vagyok? Kihagytam életem első kiállítását! Teljesen más dátumra emlékeztem, és aztán egyszercsak jött az emil, hogy elmegyek a takaróért vagy postázzák nekem. Még jó, hogy Anikó elküldte a képeket a kiállításmegnyitóról(amiről meg betegség miatt maradtunk le), így legalább képeken láthattam a szép műveket.

Most látom, hogy a pipiknek még nem hímeztem ki a szemüket!!! Jaj, mi lesz velem, ha mindent elfelejtek???

2009. május 4., hétfő

Kiállítás nyílt!

Tegnap nyílt átmeneti galériánk egész nyáron megtekinthető a cserépkályhán! A műalkotások létrehozásában részvettek: Jakab, Hanna, Sára és Samu festőművészek. A testfestésről sajnos nem készültek képek, pedig igen eredményes délutánt zártak Sára és Samu e téren.

A jó zene nálam is megtette hatását:

Megvásárolható a Meskán!

2009. május 2., szombat

Tegnap...




... sárkányt eregettek a nagyok Apával. A képek elég rosszak, mert a telefonnal készültek...
A padláson volt egy régebbi sárkány, de elég rövid volt a madzagja, megtoldották hát a gomblyukvarró cérnámmal... És készítettek szemeteszsákból egy sárkányt, Jakab Spongya Bobra megrajzolta, elég jól szállt... aztán elszállt... de összegabalyodva meglett. Apa egyébként igazi sárkánygyilkos, nem egy sárkány repült már el, ki tudja, hová... Egyszer biciklivel utánaeredt, kicsit se nézték bolondnak, mikor azt kérdezte:" Nem láttak erre repülni egy sárkányt?"...
De hihetetlen, hogy tőlünk két percre milyen szép rét van! Mi sötétedéskor mentünk utánuk a kicsikkel, Sárival hatalmas sárga boglárka-csokrot szedtünk és gyönyörködtünk a repcében...

Ezt még délután fényképeztük, ilyen dilis a kutyánk... miért jó neki a virágtartóban?! A tavalyi sóska közt...

Egy férj sirámai...

... címmel vicces verset olvashattok Elizanikónál. Szarvasmici élete Páljának küldöm sok szeretettel, és persze minden kedves és türelmes, szerető férjnek!

Katt a képre!

2009. május 1., péntek

Így készül...

...az átlapolós táska, ami 3 rekeszes. Valahol láttam egyszer hasonlót, és megpróbáltam elkészíteni, ez lett belőle. Azóta is nagy sikere van a rokonságban, barátok közt, vásárlók közt. Én is szeretném, de mindig lenyúlja valaki...:)
Nagyon praktikus egyébként, sokmindent elnyel és nagyon kényelmes a széles vállpántja miatt. A három rekesz miatt nem mindig teszek bele zsebet, néha kívánságra esetleg, de a középső részbe akár cippzárat is lehet varrni.

Hosszában félbehajtott és dupla anyagból kiszabok egy ilyen formát, a kívánt pánthossz felével, a kívánt méretű tatyóval. A pánt és a táskatest találkozásánál ívesen kanyarítom az anyagot.

Széthajtva ilyen lesz a két anyag (bocsánat a képminőségért, napernyő alatt varrtam és fotóztam, a fehér asztal vakított):

Színükkel befeléfordítva összevarrom a pántokat:
Ezután eltisztázom a pántok széleit, haladva az ívek mentén, és a táska leendő nyílását:



Ilyenkor még nem késő díszíteni a táska külsejét, vagy zsebet varrni belülre ill. kívülre. Most csak egy csipkét varrtam rá, ez kívánkozott ehhez az egyszerű anyaghoz.
Ezután széthajtom az anyagot úgy, hogy olyan legyen, mintha két táska lenne egyetlen közös füllel, és színével befelé fordítva összevarrom a fülének a hosszát. De csak addig, hogy maradjon nyílása a táskának! Sajnálom, hogy erről nem készült fotó, nem vagyok még gyakorlott a leírásokban... de remélem, valamennyire érthető.
Most összevarrom és eltisztázom a táska oldalát illetve oldalait, merthát kettő táskánk van...

Aztán ahol nyitvamaradt a fülek széle, kb. ahol kanyarodni kezd a táska szája, onnantól kezdve beszegem a táska nyílását (ilyenkor kerülhet az egyikbe cippzár):


Most kifordítom a táskát a fülén keresztül, így a füle varrásai belül lesznek végre:
Ezt kell kapnom:
Két táska egy füllel...
Egymásbaillesztem a két tatyót, megnézem, milyennek kell lennie készen, majd kifordítva összevarrom az alját és eltisztázom:

Mostmár csak apró simítások vannak hátra, mindjárt kész!
A sarkait szeretem bevarrni a táskáknak, ettől lesz egy kis alja, nem olyan szatyorszerű, amiben összecsúsznak a dolgok.
És mivel ez a két táska csak alul van összevarrva, összeöltöm az oldalukat is egy kicsit, hogy ne lifegjenek külön életet élve. Tehát a belső táska oldalához öltöm a külső táska oldalát:
És már vihetem is! Megírni több időbe tellett, mint megvarrni, komolyan mondom! Minden elismerésem azoké, akik leírásokat készítenek!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...