2009. szeptember 5., szombat

Mégis varrtam...



Pedig elhatároztam, hogy ma kitakarítok meg vasalok. De közben jött hozzánk valaki és nem haladtam úgy, ahogy szerettem volna, délutánra meg már fogytán volt a kedvem... aztán a lányok ágyneműcseréjekor felfedeztem, hogy már megint lukadnak a lepedőink. Így persze, hogy leültem és megfoltoztam! Hát nem dobunk ki kérem semmit. Illetve de, egy fehér frottír lepedő már átlátszóra kopott... végülis vagy tíz éve turkáltam, ugyebár nem újként, egész jól bírta idáig is.


Szóval leültem foltozni és nagyon élveztem. Szép kisvirágos maradék fecnik találták meg új helyüket a kék lepedőn, Sára nagy örömére.

Sára mától felköltözött az emeleteságy felső szintjére. Ő boldog, Hanna nem. De muszáj volt helyet cserélniük, Hanna sokat nőtt, az ágy meg öregszik. De megpróbálom kárpótolni egy szép falvédővel, baldachinszerűséggel meg egy nagylányos kislámpával. Apa polcokat is ígért, ahova teméntelen kincsét felpakolhatja. Szóval lassan még irigyelni is fogom...

Tegnap újra megölelhettem egy kedves barátomat, köszönöm, Jehova! Bár örökké tartana ez a barátság...

"Amint a vízben az arc arcot tükröz vissza, úgy az egyik ember szíve is a másik emberét."(Péld.27:19)
Igazi ajándék ő, egy "kebelbarát", ahogy Anne Shirley mondaná...

3 megjegyzés:

Szera írta...

Szeretem Anne Shirley-t... :)
Én is hiszek az örök barátságban és még mód is van rá, Annak köszönhetően, aki adta a lehetőséget! :)

mammka írta...

Örülök,hogy újra találkoztatok!!!!!:)
Szép és találó a kép,a bibliai idézet!

mammka írta...

A lepedők szuperek!!!Ilyet én is szoktam,,,igazi foltvarró munka.:)

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...