2009. augusztus 24., hétfő

Praktikum és UFO és rongyoszsák

Már három napja nem varrok semmi szépet... annyi minden más történt, hogy nem tudtam gép elé ülni, meg takarítottam meg jöttünk-mentünk meg végre feltöltöttem pár dolgot a Meskára... szóval most nem szépet fogok mutatni, hanem praktikusat.



Férjem egy idióta japán cégnél húzza az igát, ahol állandóan kéznél kéne lennie ceruzának, tollnak, vonalzónak, stb, viszont nagyon béna zsebe van az egyenruhának(igen, még az is van...). Ezért az én okos párom kitalált magának egy oldalzsebet, amit az övére tud akasztani, még a mobilnak is van benne hely. És ez olyan kelendő lett, hogy mostanában ezt varrom, lányosat, fiúsat, mikor kinek kell, és mikor milyen maradék kerül a kezembe. Gyorsan le is kaptam a mai termést, mielőtt dolgozni mennek.


Egyébként az ezt megelőző napokban rengeteget varrtam, főleg a maradékokból válogattam, jó lenne már megszabadulni a fecniktől, de nincs szívem kidobni semmit... ez olyan szörnyű, nem? Főleg 48 négyzetméteren... Egy nagy kerek tárolóban tartom a lábamnál és gyűjtöm munka közben őket, és amikor valamire kell csak egy apró piros pl., akkor lenyúlok és túrok egyet. De hát annyi van! Egyik nap drága férjem elkezdte nézegetni, pakolászni, szín szerint, méret szerint, én meg sikítófrászt kaptam: nekem így kell, ömlesztve és keverve, és mindig tudom, melyik szegletben(egy körnek nincs is szeglete...) találom meg, amit keresek.

Viszont talált régi elkezdett foltokat is, amiért persze szemrehányást kaptam... miért állnak itt befejezetlen dolgok?! Hát kérem, nő vagyok, és szeretem az UFO-kat... mindig belekapok valamibe és aztán csak várnak, várakoznak... na most ennek véget vetettem. Vagyis továbbgondoltam, de még mindig nem fejeztem be szegénykéket... Ti is így varrtok? Van olyan valaki egyáltalán, aki leül és együltő helyében megvarr egy táskát mondjuk? Jó, Colette biztosan... Én ezt a bejegyzést is úgy írom, hogy közben kenyeret gyúrtam, teregettem, gyereket fegyelmeztem... no mostmár a sütőben sül a kenyér...

Találtunk csíkokat is, amik férjecském számára rejtélyes módon hasonló szélességűek. Számomra is. Ez csak véletlen. De nagyon szép ufokat gyártottam belőlük...:) Neeeem, neki fogok állni, csak legyenek már végre iskolában-oviban a gyerekek! Borzasztó ez a hét... és annyi mindent kell még belezsúfolni! Egy darabig még a kis oldalfityegők varrásában kell vígaszt keresnem...

6 megjegyzés:

Cat írta...

Valahol tényleg az a szép a kreatív alkotásban, ha a kínálat és a kereslet találkozik. Tényleg praktikusak ezek a kis izé zsebesek, jó hogy kitaláltad. :)

Barbi írta...

A kis ügyes kenyeret süt, és még panaszkodik? Kitartás, egy hét, és majdnem lurkómentes leszel (kezdődik a suli, juhéj!!!!!)

Nagycsili írta...

Nem ide tartozik, de nem tarthatom magamban (!), hogy a 2 pasis szatyor, amit feltettél a meskára KIRÁLY!!! :)))), különösen a csücsöris :D
Öööö, tessék megdorgálni az off miatt...:)

Miska írta...

Azt még nem felejtettem el neked, hogy a gitártokomat nem csináltad meg! Te nő!

Aranka írta...

Ismerős a férfi szöveg, hogy megmutatja Ő majd rendet rak a maradékok között. Szerintem akinek gyerekei vannak mindenki úgy varr, hogy több részletben. Én akkor szoktam félbe hagyni valamit, ha nem az elképzelésem szerint sikerül vagy a gyerekektől képtelenség varrni.

PI írta...

Szia!

Köszöntelek nálam:)
Az oldalzseb nagyon jó, lehet, hogy még a takarítónőímnél rendszeresítem is:)

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...