2009. május 7., csütörtök

Nem...

... volt sok időm az elmúlt napokban, bocsánat, hogy nem írogattam megjegyzéseket! Olvastam én néha a blogokat, de kommentelni már nem tudtam.

Jakabbal mesemondón voltunk, egy egész délelőttöm elment rá, de jól éreztük magunkat és még nyert is: harmadik helyezett lett! A nyereménykönyvét még aznap kiolvasta ő is és Hanna is... nem volt nehéz, Janikovszky: Cvikkedli c. könyve nem hosszú és nagybetűvel szedett. Igazi gyerekbarát könyv, mint bármelyik Janikovszky-könyv. Jakab azt mondta, nem tudta letenni, mert ha letette volna, szappanoperát csinál belőle: a legérdekesebb résznél szakítja meg, és minden rész érdekes volt... Aztán este már együtt vihogtak Hannával:" És arra a részre emlékszel, amikor...?" Olyan jó látni, hogy szeretnek olvasni!
Amúgy nem is értem, miért kell hosszú és nehezen érthető kötelező olvasmányokkal elvenni a gyerekek kedvét az olvasástól?! Barátnémmal este beszélgettünk a Vukról, hát nem egy gyerekálom... leírások, uncsi részek, érthetetlen kifejezések – gyerekszemmel. Felnőttként szeretem, de miért nem lehet pl. Janikovszkyt olvastatni velük kötelezőként? Na mindegy, ez legyen a legkisebb gondunk...

Szerdán Hanna nyílt óráján ücsöröghettem. Hát nem sok értelme volt, a lányom annyira nem működik közre órán, mint amennyire Jakab szeret szerepelni. Egyetlen egyszer se teszi fel a kezét, ezt már tavaly is láttam és elég sokszor hallom a tanítónénitől is. Ez van, anyja-lánya! Belehalnék, ha szerepelnem kellene...

Este szülői volt... brrr! Utálom! És semmi értelme... De mindig illedelmesen végighallgatom és legalább látja a tanítónéni, hogy én is abba a kicsiny táborba tartozom(kb. 8-an vagyunk ott általában), akik legalább úgy tesznek, mintha érdekelné őket az osztály előmenetele... vagy hátra...

Szóval nem sok időm volt varrni, de drága férjecském felmentett a házimunka alól, így kihasználhattam az időt.
Szoknyák készültek a tavasz és nyár jegyében, meg egy blúz prototípusa. Nagyon szeretem ezt a fazont, kíváncsi vagyok, lesz-e sikere a boltban is. A szoknyácskák meg maradékpusztító elvvel egyedi díszítéseket kaptak, biztosan tetszik majd a kislányoknak.
Minden szoknyába került a logomból, olyan jó érzés!
Több szoknya is készül még, de a varrógépeim fellázadtak. Szakítják a cérnát, hurkolnak, felváltva ülök hol egyikhez, hol másikhoz és egyfolytában dühöngök. Vagy az anyaggal van baj, nagyon vékony? Ma egész nap nem sikerült tíz centit se haladnom... mi lesz velem????


Most rohanunk Kecskemétre a cicás takarómért, mert már ezeréve vége a kiállításnak, amiről lemaradtam... Normális vagyok? Kihagytam életem első kiállítását! Teljesen más dátumra emlékeztem, és aztán egyszercsak jött az emil, hogy elmegyek a takaróért vagy postázzák nekem. Még jó, hogy Anikó elküldte a képeket a kiállításmegnyitóról(amiről meg betegség miatt maradtunk le), így legalább képeken láthattam a szép műveket.

Most látom, hogy a pipiknek még nem hímeztem ki a szemüket!!! Jaj, mi lesz velem, ha mindent elfelejtek???

6 megjegyzés:

Fércművek írta...

Hát nem tétlenkedtél! :)

Én is remélem, hogy szeretnek majd olvasni. Most teljesen oda vannak a könyvekért, napi három mese nélkül nem telhet el a nap, de aztán majd meglátjuk...

Maimoni írta...

Gratulálok, nagyon ügyes a srác! Na és persze Te is... Bár tudnék varrni, ilyenkor mindig megjön a kedvem, amikor látom, hogy mások miket alkotnak. És a logo-d, az nagyon szuper!

Nyafkamacska írta...

Gratulálok a fiadhoz.
Imádok olvasni, mindig is imádtam. De a kötelező olvasmányok némelyike kifejezetten nem gyerek kezébe való. A Légy jó mindhalálig a negatív csúcs.

kiseri írta...

Szerintem ha egy kicsi gyerekecske szereti a könyveket, később is fogja! Nálunk is csecsemőkoruk óta könyvmániások... úgyhogy ne aggódj, Fércjutka, szeretni fogják, főleg ilyen anya mellett!

A gratulációkat köszönjük, bezsebeljük!!!

krisztabea írta...

Ezek valóban édesek- kis semmiségnek tűnik, de mennyi ötletesség, szeretet öltötte össze őket! Mindenkinek jó példa, gyermekednek meg helyes és kényelmes viselet!
Magamnak is neki kell állnom végre a lányzók nyári holmijait felfrissíteni! Mert a nyár nem várat tovább magára, azt hiszem!
Kiseri! Ezúton is köszönöm a részvéted!

Barbi írta...

Gratulálunk a fiadnak, nagyon ügyes lehetett. Amiket csinálsz, ismét nagyon ügyesek és kreatívak, az embert tényleg elkapja az alkotási vágy. Jó hallani rólatok! Sok pusz

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...