2009. december 29., kedd

Felütötte fejét a bárányhimlő... Samu még nem született meg, mikor a másik három gyerek elkapta, hát most rajta van a sor. Jobb is most, mint akkor, mikor már itt a kisbaba. Nagyon jól tűri egyébként, egyszer volt csak láza, és nagyon ügyesen tűri a viszketést is. Kapott homeopátiás bogyót a kiütésekre és a viszketésre, meg langyos vízzel zuhanyzik napi többször, és a kedvence a hintőpor. Úgy néz ki utána, mint egy harci díszbe festett abo... még a haja is göndör hozzá. Ami alatt szintén tele van pöttyökkel. Meg a szeme körül. Meg a füle és a szája. Szóval mindenhol... itt már egész jól száradnak le róla:


Mivel jó Jánosom felajánlotta, hogy itthonmarad a pöttyös gyermekkel, holnap elmegyek a nagyobbakkal anyukámhoz egy családi összeröffenésre. Már kezdek begolyózni itthon, meg a nagyok is nagyon szomorúak, hogy elmaradtak az utazásaink.
Legkisebb öcsém kutyasuliba jár, és kért tőlem egy jutalomfalat-tartó táskát. Vagy mi a szöszt. Belsejében konzervdoboz őrzi a táska épségét, a teteje pedig behúzható az illetéktelen kutyanyelvek ellen. Ilyen lett, remélem tetszik majd neki, bár kissé papókás ez az anyag:




És végül egy blogos öröm: egy kedves olasz lány "beválogatott" a listájába! Nézzetek be hozzá, édes filc-dolgokat készít és nagyon jó oldalakat ajánl mindenféle ötlettel! Nem tudok olaszul, a fordítóba másoltam be és így találtam nála sok jót...:)

2009. december 22., kedd

Vegyesen

Tegnap hiába írtam, nem volt elérhető a blogger, nem tudtam közzétenni, el is szállt az egész irományom. Néha van ilyen... Hát most pótlom.

A baba, aminek a pólyát varrtam, csak hétfőn érkezett meg (csütörtöki feladással, köszönjük, kedves posta!), így rohamtempóban álltam neki varrni még két ruhácskát és két kezeslábast. A kezeslábast nem igazán értettem, milyen legyen, overáll vagy rugi, hát ez olyan rugis lett inkább. Sapi is kellett volna, de könyörgöm, milyen sapkát lehet erre a hatalmas frizurára kreálni?! Hm? Ötlet? Gondoltam, kivágok lukat a copfoknak, de akkor az egész sapka két luk lenne... És két ünneplő ruha hiányzik még a lista szerint, amolyan csilivili valami, hát ebben meg nem vagyok otthon... vagy csak még nem próbáltam beleköltözni...


Sokan érdeklődtök, mi újság a pocakommal. Jelentem, nő és dagad, és aki benne van, egyre virgoncabb. Az ultrahangot mindig tologatja a doktorbácsi, így lassan kihullik a hajam az izgalom miatt, vajon Jancsink vagy Juliskánk lesz-e. Nem, nem ez lesz a neve, nyugi! Még nincs neve... nagyon nehéz négy ilyen jólsikerült név után kitalálni még egyet, főleg, hogy még a nemét sem tudjuk ennek a kis gézengúznak. Pedig már a terhesség felén túlvagyok, fogy az idő... Annakidején hosszú listát írtunk Jánosommal, és szépen lassan húzigáltuk ki a nem esélyes neveket, így fogyatkoztak és a maradékokból kellett csak válogatni. Nem mindegy nekem, mit jelent a név. Nem akarom, hogy a gyerekem harcos vagy Baál isten imádója legyen, legyen pozitív személy. A második név mindig valami régi magyar eredetű, ez is legyen tiszta és kedves. Hát ezért nincs könnyű dolgunk, mert így megnehezítjük magunknak, hihi!

Amúgy a közérzetem jó, néha tele vagyok energiával, néha álmos és lusta vagyok, a derekem tropa már most, nem híztam még egy kilót se, nem készítettem még semmit a bébinek, de vettem pár textilpellust meg egy mellszívót, néha megijedek, milyen keveset mozog, aztán rájövök, még korai ezen izgulni, néha nagyon örülök neki, néha meg csak a neheze jut eszembe, a szüléstől nem félek, a haskeményedésektől már annál inkább és nem is alaptalanul, mert már most állandóan fáj, kitaláltam, hogy fog elférni 49 négyzetméteren még egy kiságy is de egy évig még úgyse kell, ÉS NAGYON SZERETNÉM MÁR LÁTNI VÉGRE, HOGY VAN-E FÜTYIJE VAGY NINCS!

Ja, egyébként ma kaptam meg az Afp-eredményt, ami meg se lepett, megint alacsony. Sárával és Samuval is az volt, mentünk genetikára, ahol semmi nem történt (szerencsére), és aztán makkegészséges bébik születtek. Persze, azért ott motoszkál, hogy mi van, ha mégis gond van... de akkor majd ráérünk akkor aggódni és cselekedni... amúgyis ad az ember egy esélyt az életnek, nem? Én biztosan...

És most mutatok egy képet, milyen jó helyre került egy varrományom! A Meskán ezt az értékelést kaptam érte:
Eri nagyon ügyes, gyors, rugalmas és igényes eladó, a kosarakat pedig egyszerűen imádom. Különösen ajánlom panelban lakóknak, helyhiánnyal küszködőknek, persze nem csupán nekik, de a régi típusú fürdőszobában (is) remekül odaférnek a radiátorra:-) , így kiválóan el lehet bújtatni a hajvasalót, a fésűket, a hajpántokat stb, s végre nem szanaszét hevernek, ráadásul egyedi, esztétikus tárolókról van szó, nem tömegcuccokról. Maximálisan ++++++++++++++++++++++++++++++++


Olyan jólesik az ilyen... milyen jó lenne, ha mindig kapna az ember képet az otthonralelt alkotásairól! Láthatnánk a macikat, babákat kis vagy nagy gazdijukkal, a táskákat telepakolva illatos nőcis dolgokkal, takarókat szobákban, és hozzá a mosolyokat, elégedett arcokat... Jó lenne, ellensúlyozná azt a néhány negatív tapasztalatot... most nagyon benne vagyok egyben, nyakig. Én megértem, ha valaki nem tud azonnal fizetni, meg is előlegezem neki (én hülye!), de hogy négy hónap eltelik... ez már sok(k)! És nem párezer forintról van szó, pár tízről... Ez van. Tanultam belőle, az biztos.

(Hú, ennyit szerintem még sose írtam! Mi van velem? Úgy látszik, nagyon be vagyok ide zárkózva...:))

2009. december 20., vasárnap

Hétvégi termés

Tegnap varrtam végre saját magamnak egy táskát! Szerettem, amit hordtam, de már kicsit untam. Két éve készült, mindenféle ruhához illik és jó bele pakolni, de elkezdtem vágyni egy új után. Annyiszor készültem már magamnak varrni, de sose tetszett a végeredmény, így vagy eladtam, vagy elajándékoztam. Amúgysem vagyok tipikus nő abban az értelemben, hogy ezer táskám legyen... nem is szeretek átpakolászni, ha mégis másik táskával kell indulnom valahová.
Hátulja:


Eleje:


De most nagyon meg vagyok elégedve az új tatyómmal! Ahányszor elmegyek mellette, megsimizem... és alig várom, hogy magammal vigyem valamerre! De erre egyelőre nem sok esélyem van ebben a hóban...

Jakabnak pedig szüksége volt egy papucsra, de spórolni akartam, így lett ez a "jobbos" és "balos" félből álló új papucs:


És ami áldozatul esett a talpának:

Apa régi-régi bőrkabátja... már nagyon megviselten nézett ki meg nem is szívesen láttam rajta... Talpnak pedig kiváló a bőr belső fele, nem csúszik annyira.

Elkezdtem magamnak egy kismamaruhát is, de nem az igai, még alakítanom kell rajta. Egyébként nagyon dühít, hogy igazi kismamaruhát nem lehet kapni, látni sehol, minden divatos kismamacucc vékony mamikra való, feszülős pólók, csini nacik... de mi lesz a hozzám hasonló eleve gömbölyű mamákkal?! És különben is: hova tűntek a klasszikus, nőies, hosszú és mellnél húzott kismamaruhák?! na remélem, az enyém ilyen lesz... majd megmutatom, ha elkészült.

2009. december 18., péntek

Ma...

... ennyit haladtam:



Nem lesz ebből tíz ruhácska... amennyi lesz, annyi lesz és kész. Különösen nehéz dolgomat egyébként megkönnyítettem: eredetileg nem voltak nálam a babák, csak egy rajz róluk, de tegnap iderendeltem az egyiket, mert nélküle még egy ruhácskát se merek kiszabni... hát most várom a postást... addig haladni sem tudok, hurrá.


Mellesleg nem segítő manó került hozzám, úgy néz ki... fél napig nem találtam az ollómat, minden elgurult, leesett, kiborult... hát többet azt hiszem, nem vágyom segítségre, megoldom magam. Bár az se mindig jól sül el, na.

2009. december 17., csütörtök

Mostanság...

... növesztem a pocakom és küzdök a fészekrakó-ösztön rohamaival. Ugyanis vagy nagyon nincs kedvem meg erőm semmi házimunkához, vagy valami belső kényszer miatt muszáj egyszerre ablakot pucolnom miközben porszívózok meg rendet pakolok meg főzök és kenyeret sütök... és aztán kifekszem... Szóval nem vagyok egy flájlédi, nem megy nekem a rendszeresség. Csak így megy, bumm a közepébe.

Ezért lehet az is, hogy folyton elmaradásaim vannak varrásügyileg. Ma varrtam ugyan, megrendelésre egy csini kötőtűtartót:


De a lista még mindig hosszú... babaruhákat vár két rongybaba(összesen tíz darabot, jajnekem), ami sürgős volna, kéne japán táska, ceruzatartó... és akkor ott vannak a játékosaim meg a beígért ajándékok egyeseknek, akik tutira nem várják, de én akarom adni.

Hát vissza is megyek a varrógéphez, ja nem! Előbb ebéd... közben fűteni a cserépkályhát, havat is kéne söpörni, meg kenyeret sütni, és AZTÁN varrni.

Mindeközben, mondom, a pocakom nő... kéne valami kismanó, aki lehajol az elgurult orsóért, lepottyant ollóért, és a többi, és a többi... És ha már ott van, pedikűrözhetne is... csak olyan csikis vagyok!

2009. december 14., hétfő

Egy kis vintage

Kérésre varrtam még múlt hétvégén régies kötényeket, nem mondom meg, kinek...:) Célbatalált és célbaért. Azt hiszem, lesz még folytatása, nagyon tetszenek nekem is meg másoknak is.


A modell a férjem volt, én a pocakom miatt már alkalmatlan vagyok erre a pályára... ő annál inkább...:)

2009. december 13., vasárnap

Csak egy gondolat...

... a karácsonyi készülődéshez:

"Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten" (2Kor 9:7)

Adjatok szívet, szeretetet! Mert abból egyre kevesebb van, bár egyre nagyobb szükség van rá...

2009. december 11., péntek

Kicsit elfáradtam...


... de érdemes volt: apró kezekbe való játékok készültek a Kincsesládikába (l. oldalsávon). Most erre van igény, de jó is volt varrni őket, annyira kis aranyosak. És közben már a pocaklakónak is tervezgettem játékokat, de ezzel még várok.


A KIncsesládikába szeretek varrni meg értékelik is, csak én fogtam vissza magam, mikor megtudtam, hogy babát várok (majdnem azt írtam, hogy varrok...hihi!). Tudtam, hogy nem fogom tudni tartani az iramot, főleg az elején és a végén, aztán meg a baba köti majd le az időmet, hát szegény unokanővéremet (aki a boltot vezeti) kiakasztottam kicsit, mikor visszaadtam a megrendeléseket. Abban maradtunk, hogy néha, ha van kedvem, erőm, akkor varrogatok, vagy ha van valakinek kívánsága. Mint a kutyus... Ha valaha az Aquincumi lakótelepen jártok, nézzetek be hozzá! Mármint a boltba, nem a kutyushoz...

2009. december 10., csütörtök

"A" kutya

No elkészült a foltos kívánság-kutyus, nagyon aranyos lett – szerintem. Igazi kis bumfordi kölyökkutya lett, fajtája ismeretlen...:) Ezért törzskönyve sincs. Cserébe pocsék képeket készítettem róla...





Akik még nem álltak neki varrni, figyeljenek: a fejtoldást varrásráhagyás nélkül szabjátok ki, mert kissé nagyobbra sikerült a rajzon, lehet, hogy kicsit még így is hosszabb lesz...

Kész lettem egy báránnyal is, itt várja gazdiját!

2009. december 9., szerda

Kisbárány és kiskutya

Íme az ígért szabásminták, használjátok jókedvvel és szeretetettel! A kisbárányt valamikor az interneten találtam, remélem, elég érthető, hogyan kell összevarrni.


A kutyus tetszés szerint tovább variálható, a fülforma és az orr változtatásával másfajta kutya lehet belőle.



És ha elkészült egy-egy állatka, szívesen megnézném! Jó munkát!

2009. december 3., csütörtök

A prototípus


Megbízást kaptam egy kiskutya varrására. Hááát... egész nap Szarvasmici járt a fejemben! Olyan ügyes, bármit megtervez és megvarr! Én meg... Aztán megnéztem pár kutyust, és átrajzoltam egy bárányt. Így lett egy báránykutya... azért nem olyan vészes, nem?


Megvarrtam pamutvászonból, hogy lássam, min kell még alakítanom. Hát látom... a test alján kell változtatnom, meg a lábacskák formáján. Amúgy egész kis formás...


Itt látszik, mennyire elvágyódik... csak néz ki az ablakon... Én is. Ma kaptam egy levelet Hawaiiról egy barátnőmtől, hát oda elmennék...

2009. december 2., szerda

Újabb csésze



Megrendelésre készítettem ezt a csészét, egy táska mellé kérte a Meskán egy kedves vevő. Remélem, a színek stimmelni fognak... nagyon nehéz hasonlót alkotni egy kész termékhez... de hátha.

2009. november 29., vasárnap

2009. november 27., péntek

Azért szépeket is varrok...

A rumlis(nagggyon rumlis!) varrószobámban hetek óta nem találtam ezeket a táska-elejeket vagy miket, már kezdtem feladni, mikor végre egy nagy kupac alól előbukkantak. Csak ki kellett hímeznem meg összevarrnom és mehettek is a Meskára! A pirospipis már el is kelt... Úgy látszik, tényleg a Meska a megoldás... Mióta töltögetem a dolgaimat, egyre több vevőm van! Sokat számít a napi megjelenés, nem is gondoltam, hogy ennyire. Hát ajánlom nektek is! Rajta!

Gender 2.

Folytatom kicsit, mert nagyon felkavaró és sokan nem vagyunk tisztában azzal, mi is a céljuk, mióta van ez és hogy félni kell-e tőle.

Előtte elmondom, a képpel egy naaaagy családot szerettem volna mutatni, ami kihalófélben van... Nem az együttalvás volt a lényeg, őszintén szólva, ez fel se tűnt nekem...:)

Szóval röviden a cél, hogy kivegyék a szülők kezéből a gyerekeket, elmossák a hagyományos erkölcsöket.

Már Marx és Engels is beszélt erről, tehát elég régóta működik ez a néphülyítés.

És nagyon jól működik, ugyanis sokmindent "köszönhetünk" ennek, lásd a cikk közepe felé a magyarországi fejleményeket! Pl. a törvénymódosítások... riasztó!

Még egy link, ez rövidebb és lényegretörőbb:
http://hazaiporta.hu/index.php?url=termekkartya.php&termek_id=2435&info=A_nemek_forradalma_Gabriele_Kuby_A_gender_forradalma_-_A_neveles_allamositasa

És igazatok van, ez a dolog is igazolja a Bibliát: "Az egész világ a gonosz hatalmában van"(1János 5:19)

2009. november 26., csütörtök

Gender


Hallottatok már erről?

http://agytakaritas.igen.hu/852-a-szexualis-forradalomtol-a-gender-forradalomig.html

Nagyon hosszú cikk, de ha a feléig eljuttok, már elég is a gyomornak, a szívnek, a léleknek...
Hajmeresztő és hátborzongató világban élünk, minden Isten és a család ellen fordul... Mit gondoltok erről az egész undormányról?

2009. november 24., kedd

Én mondtam!


Ebben a városban tényleg nem érdekli az embereket semmi...

Ti annyira kedvesek vagytok, olyan jólesett a bíztatásotok! Köszönöm!!! Át is gondoltam a dolgot párszor, nagy levegő és...

... ma erőt vettem magamon és bementem a virágüzletbe a szatyrommal. Minden tetszett, mindenért odavolt a virágoslány, de szerinte semmit nem visznek az emberek... Mutatott egy pár levendulás szívet meg szütyőkét meg vállfát, amit négy hónapja hozott be valaki, és SENKI nem vett belőle egy darabot se!

Hát ezt mondtam én is... hogy ez lesz. Ismerem a várost, bocsánat, nem akarok általánosítani, de általában tényleg nem érdekli őket a kínai tömegárun kívül semmi. Pénzt meg aztán főleg nem adnának érte. Megszűnt az egyetlen lakáskultúraszerű üzlet is... pfh! Azt hiszem, át kéne állnom a traktorgyártásra vagy a seprűkötésre. Az megy. Jaaa! meg az otthonka! Az országos vásárokon, amit havonta rendeznek meg itt és a fél ország idesereglik nyomorogni, egész standok csak otthonkákkal vannak tele! Ez komoly! Mindenféle színben és méretben, nejlontól a flanellig!

A szívem szakadt meg, de a három macit otthagytam... hátha... de igazán áron alul. Meg se mondom, mennyiért... Brühühü! Ezért kínlódtam?! Tényleg feltöltögetem a Meskára inkább a sok cuccot.

Én mondtam...

2009. november 23., hétfő

Teáscsészék...



... a Meskán.

Mégpedig önbizalomhiány miatt. Van itt egy virágbolt, ami nagyon szép, színvonalas, és ahol már adtak el macimat. Egy ideje várják egyéb munkáimat is, én meg hetekig készítgettem, varrogattam egy nagy szatyornyi cuccot, de nincs merszem elvinni. Nem tudom igazán megmagyarázni, miért... valahogy nem hiszem, hogy ebben a városkában bárkit is érdekelne meg bárki is értékelné... A férjem persze nagyon haragszik rám emiatt. De egyszerűen nincs merszem bevinni a portékámat, már párszor megautóztattam a szatyrot és mindig hazahozom.
Hát most elkezdem feltöltögetni a Meskára, ott hátha lesz, akinek megtetszik. Jobb, mintha itt állna csak...

2009. november 22., vasárnap

Csipianyu túrótortája


Mivel többen kérték, kénytelen vagyok mégiscsak leírni a fincsi túrótorta receptjét. El kell mondjam, Csipcsilla úgy adta át nekem, hogy ez a recept most hazatért, ugyanis Nagykőrösről származik...:) Hát nálunk biztos otthonra is lelt...

A tészta:
10 dkg margarin
5 dkg porcukor
1 egész tojás
18 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
Jól összegyúrjuk, vékonyra kinyújtjuk, kivajazott, prézlivel szórt tűzálló tálba helyezzük, hogy az oldalára is jusson. Én belefoltoztam a formába, annyira ragadt és szakadt... de linzertészta lévén így is jó.

A töltelék:
0,5 kg túró
4 tojás sárgája
15 dkg porcukor
1 cs vaníliás pudingpor
fél citrom leve
Ezeket jól összekeverjük és hozzáadunk fél liter tejet. Beleöntjük a tésztával bélelt formába.
Jól előmelegített sütőbe toljuk és alacsonyabb hőmérsékleten 45 percig sütjük.

Tetejére:
A 4 tojás fehérjéjét 10 dkg porcukorral habbá verjük és a torta tetejére simítjuk. Még 10 percig sütjük.

Türelmetlenek, figyelem! Csak kihűlve szabad felvágni! De megéri várni... nyami-nyami!

Köd helyett...


... inkább bárányfelhőket néznék.... de novemberben!?

A Meskán újra gazdira vár egy kis bárányfelhőcske!

Már el is kelt...! nahát! De jó!

Ha tetszett, maradj és olvass még:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...