Színes nyári emlék

Még augusztusban varrtam ezt a vidám iskolatáskát egy kedvenc kamaszomnak, Bítiának. Cipzármániás, igazán lökött nőszemély. Míg varrtam, ő mellettem tanult, a történelem pótvizsgára készült (ennyire lökött... rém okos, de lusta), közben kikérdeztem. Kívánságára kerültek rá a cipzárak, valójában a cipzárakhoz készült az egész táska, és az ő ötlete volt az is, hogy egy kismajom lógjon az elején. Felesleges plüssjátékok újrahasznosítva:)
A táska elkészült... és nem vihette haza. A szívem szakadt meg nekem is, de csak akkor kaphatta meg, ha sikerül a vizsga. Azért nem vagyok annyira szőrösszívű, felpróbálhatta:

A vizsga sikerült! Hurrá! A bizonyítványért már ezzel a tatyóval mehetett, na de muszáj volt tovább-dekorálnia... kerültek rá biztosítótűk (a mi időnkben is hogy szerették a vagányak, nem?:)), üdítősdoboz-nyitók (ennyit még sose láttam egy kupacban), és a kedvencem: egy mini csavarkulcs.

Az őszi fényképezés óta biztosan még cifrább lett a táska, de szívből remélem, hogy mindez a sok kacat hozzájárul a sok-sok jó osztályzathoz:)