Napló Apának – November 7., hétfő

Első nap az iskolában... brrr! Senki nem örült neki. Nehéz volt felkelni, öltözni, mindenki morcos volt, nehezen indult be a nap. De azért mindhárom iskolásunk ügyesen összeszedte magát és elindult megküzdeni a hétfővel...

Samu itthon maradt velem és Barnabással, mindketten köhögnek és csúnyán folyik az orruk. Barnabás már tudja fújni az orrát! Ez a legújabb szórakozása, nagyon élvezi!:)

Délelőtt rendet tettem a varrósarokban, hogy ha bejön a nagyobb hideg, be tudjam kapcsolni a konvektort, ne fázzanak a lányok. Bár a fiúknál hűvösebb van, ott is meg kell néznem a dolgokat...
Takarítottunk is a kicsikkel, lelkesen segítettek, és kitiltottuk Katakutyát, mivel tüzel... óóó... pedig sajnálom ebben a hidegben szegény pici, remegő házőrzőnket.

Délután pedig a sok leckeírás után közösen varrtunk a lányokkal! Megtaláltam egy turis pulcsit, amit direkt azért vettem, hogy szétszedjem (nem is tudom elképzelni, hogyan hordhat ilyet bárki is...). Úsztunk a rózsaszín szöszben, tüsszögtem kegyetlenül... de megérte, jókat nevettünk és vicces dolgokat alkottunk. Például egy rózsaszínrajongó és lómániás Noéminek készült ez a paci:

Bár engem inkább Hakapeszi Makira emlékeztet a lábai miatt:) A két lány meg egy-egy gömböcből alakít valami nemtudommit, majd még be kell fejezniük.

Ez meg az én kupacom, szintén félkészen:

 

Nem nehéz kitalálni, mire készülök...:)

Miután mindenki ágybakerült, elintéztem a Teszveszes leveleket, hát mit mondjak, sok buggyant ember van. De milyen jó, hogy levelet kell írni és nem személyesen kiszolgálni őket:) így van lehetőségem százszor átgondolni, hogyan fogalmazzak és még véletlenül sem bántok meg senkit... Mindig ez cseng a fülemben: "Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek" (Róma 12:18)

Furcsa, hogy nem tudom esténként megbeszélni a dolgainkat veled... egyelőre ez hiányzik a legjobban. Most még olyan, mintha valami hosszú műszakban dolgoznál és egyszercsak majd hazajössz.